Az Úr ezt mondta Abrámnak: Megáldalak..., és áldás leszel. (1Móz 12,1a.2)

Ti vagytok a föld sója. (Mt 5,13)

Olvasmányok: Jn 20,19-29 és 1Pt 1,3-9

Lekció:1Jn 5,4-10 Ézs 40,25-31

Igehirdetési ige:Jn 20,19-29

Április 12.

"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek." (Mt 5,13)

A sónak fontos funkciója van. Ízesít, tartósít, nélküle nehéz elképzelni az étel kívánatos ízét. Kifordul a szánkból, ha "csak" a só hiányzik, noha minden más benne van.
A mai napunkat sem lehet jónak megélni, hogyha hiányoznak a krisztusi emberek. Ha nincs befogadás, nincs szeretet, ha nincs megértés, türelem, segítõ gesztus, ha nincsen erõsítõ szó vagy csöndes kiállás a gyenge mellett.
A mai nap is kárba vész, haszontalan, sõt keserû, ha nem élem meg a másik ember hozzám fordulásában a velem törõdõ, rám ragyogó, sugárzó áldást. Talán egy idegen kedves mosolyában, amely látszólag ok nélkül derül fel az arcán, a szemében, amely egy pillanatra belekapaszkodik az enyémbe.
Jézus mai üzenetében nem az a hangsúlyos, hogy én élvezzem a só jó ízét, hanem hogy én váljak áldássá mások számára. De ha arra gondolok, hogy én mit kaptam hûséges, állhatatos keresztyénektõl, Jézus követõitõl, akkor könnyebb betöltenem a feladatot: megélni a só rejtett, mégis oly nyilvánvaló hatását ott, ahol vagyok. Érezhetõvé tenni, akik mellettem élnek, dolgoznak, szorgoskodnak, s éppen ezért oly gyakran csattannak össze érdekek, szemléletek, kívánságok, lehetõségek. Ebben a helyzetben tanítványként, sóként jelen lenni, ez az Úr kérése.
Ha arra gondolok, hogy mennyi sötét és gonosz lakik bennem, megrémülök. Ha arra gondolok, hogy mennyire ragaszkodom a valós vagy vélt igazamhoz, milyen erõvel kötöz a lustaság és önzés, kétségbe esem. Ha arra gondolok, hogy én akarok kapni, és mindig arra törekszem, ami nekem jó, kényelmes, hasznos, elkeseredem.
De nem akarok haszontalanná lenni. Nem akarom a szemétre dobott, az értéktelen eszköz sorsát.
Segíts, Uram, ha tényleg ilyen sokra tartasz! Te gyõzz ma is bennem, minden utamon, találkozásaimban, váratlan helyzetekben, szokássá vált környezetemben, hogy betölthessem akaratod.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.