Ha Isten segít, a falon is átugrom. (Zsolt 18,30)

De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. (Róm 8,37)

Olvasmányok: Lk 23,6-12 és 2Krón 6,22-42

Szeptember 12.
Jézus mondta: "...ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csûrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja õket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mezõ füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitûek?" (Mt 6,25-30)

Jézus szerint a két úrnak való szolgálat, illetve az Istentõl való elszakadás és a mammon szeretete együtt jár a folytonos aggódással. Pedig az aggódás - régiesen: az aggodalmaskodás - értelmetlen. Amit az ember elér sokszor keserves erõfeszítés árán, röpke idõ alatt semmivé lesz. A legszebb ruha is hamarosan kimegy a divatból, az ínyenceknek készített drága étel sem veri el jobban az éhséget, mint édesanyánk fõztje. Néhány óra múltán egészen mindegy, mit evett az ember, mert újra megéhezik. A sok gonddal-bajjal elkészített ételt pedig éppen azok nem szokták megbecsülni, akik kedvére szorgoskodott a család asszonya.
Az aggódás azért is értelmetlen, mert eltereli a figyelmet a lényegrõl. Ezért kérdezi Jézus: "Nem több-e az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál?" Sokan azért élnek, hogy egyenek, s nem azért esznek, hogy éljenek. Mások azért, hogy divatozzanak, hogy ezzel is megelõzzék és bosszantsák barátaikat... Ez volna az emberi élet? Élet az evés öröméért, a divattal történõ lépéstartásért, élni mások utánzásáért? Élni a pénz utáni hajszáért, majd annak elköltéséért? Mindez eltereli a figyelmet még az életrõl magáról is.
Az életünket az életadó Isten mindennél értékesebbnek tartja. Az ég madarainak és a mezei liliomoknak a példájával le akar szoktatni minket az aggódásról. A madarakat a teremtettség terített asztala eltartja, mi pedig értékesebbek vagyunk náluk. A kimeríthetetlen változatossággal tündöklõ mezei virágok sem fáradoznak szépségükért, mégis pompásabbak Salamon király legdíszesebb királyi öltözékénél. Ne aggódjatok, mert Istenünk eltart és öltöztet. "Minden gondotokat õreá vessétek, mert neki gondja van rátok." (1Pt 5,7)

Uram!
Felesleges és hiábavaló aggódásaim árulkodnak arról, hogy idõnként meginog irántad való bizalmam. Erõsítsd hitemet, hogy bátran eléd tudjam tárni kéréseimet. Köszönöm, hogy nem feledkezel meg rólam. Erõsíts, hogy a keveset is meg tudjam becsülni. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.