[A nép], amelyet magamnak formáltam..., hirdesse dicséretemet. (Ézs 43,21)

Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és felfedted az egyszerû embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. (Lk 10,21)

Olvasmányok: Mk 16,1-8 és 1Kor 15,1-11

Lekció:1Kor 5,6-8 1Sám 2,1-10

Igehirdetési ige:Mk 16,1-8

Április 5.

"Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és felfedted az egyszerû embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak." (Lk 10,21)

Az evangéliumok több helyen is utalnak arra, hogy Jézus az Atyához szól, neki hálát ad, neki köszönetet mond, és olykor-olykor félrevonulva beszélget vele. Ennek a bensõséges kapcsolatnak a legterjedelmesebb bemutatását János evangéliumában, Jézus fõpapi imájában olvashatjuk (Jn 17). Ez az igeszakasz is kiváló példa erre, és egyben "belehallgatást" nyújt három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek bensõséges "beszélgetésébe", ebbe az imádságba.
Nem véletlenülül van megengedve nekünk ez a bizonyos belehallgatás, hiszen minden elhangzott szó ránk is tartozik, rólunk is szól. Nemcsak azért, hogy hallgassuk, megértsük, hanem azért is, hogy hívogassanak is ebbe a közösségbe. Jézus vére és az abban lévõ életnek az átprogramozó ereje szabaddá tud tenni minden embert arra, hogy "bizalommal járuljunk a királyi székhez" (Zsid 4,16). Szabaddá tud tenni arra, hogy imakamránkban vagy közösen a kárhoztatástól megszabadultan ujjongva magasztaljuk az Atyát. Dicsérjük és áldjuk mindazt, amit végez bennünk, közöttünk, és örömmel lássuk, amit folyamatosan felfed lényének titkaiból, terveibõl a Szentlélek kijelentése által. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, Jézus Krisztus még a világ hatnapos teremtése elõtt meghozta a döntést, kimondta az igent az Atyának. Kimondta, hogy eljön, minden szenvedés, megaláztatás ellenére. Meghozta értünk magában a döntést, hogy odaszánja magát, és kereszthalálával teljesen és tökéletesen kifizeti értünk az árat. Kétezer éve az Atya õmiatta teljesen és tökéletesen, kérésünk nélkül megbocsátott, és eltörölte mindnyájunk tévelygését. Ezt látva és hallgatva az ige és a Szentlélek által nem mondhatunk már mást, csak azt, hogy minden az enyém, minden a miénk Krisztusban. Az Atya Krisztusban részestársává tett. Az Atya felé teljesen felesleges minden erõlködés, minden megfelelni akarás, minden kéregetés, mert Krisztusban õ már réges-rég elfogadott, mindent odaadott és szeret. Hála ezért és köszönet, ezért õt illet minden dicséret és imádás.
Ebbe a sajátos "belelátásba" akar ez az ige minket is bevezetni most és mindennap. Ennek a megtörtént ténynek a felfedezése, elfogadása új megvilágításba helyezi minden küzdelmünket, és minden célt is, ami ma is elõttünk áll.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.