Te Istenednek, az Úrnak, szent népe vagy te. Téged választott ki az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az õ tulajdon népe légy. (5Móz 14,2)

Maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentõl jöttem. Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba, de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek." (Jn 16,27-28)

Olvasmányok: Zsid 9,24-28 és Mt 27,57-66

Lekció:Mt 27,57-66 Ez 37,1-14

Igehirdetési ige:1Pt 3,18-22

Április 4.

"...mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentõl jöttem. Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek." (Jn 16,27-28)

Kevesen tudatosítják magukban, merre is tart életük. Hogy honnan jöttek, azt még csak-csak tudják, de hogy hová tartanak, azt már nem. Legtöbb esetben nem azért, mert nem érdekeli õket, hanem egyszerûen a mindennapi helyzetek és a hétköznapok terhe nem engedi, hogy ilyeneken gondolkodjanak. Ha mégis megteszik - mert idõrõl idõre mégiscsak elgondolkodnak -, akkor sem tudnak igazán mit kezdeni a kérdéssel, mert annyi a változó az életükben, hogy kevés kivételtõl eltekintve senki sem vetemedne még hosszú távú elõrejelzésekre sem, nemhogy nagy vágyakra.
Jézus ezzel szemben teljesen tisztában volt azzal, hogy honnan jött és hová megy. Küldetésének kezdõ- és végpontja is ugyanaz volt. Egészen pontosan ugyanaz a személy: az Atya. Ez nem valami kényszerû vargabetû volt életében. Nem valami büntetés, amely alól szabadulni kellett. Ez teljesen megtervezett és tudatos küldetés volt: a megváltás. Ez számunkra a legnagyobb örömhír. Jézus ugyanis az Atyától jõve és hozzá visszatérve nem hagyott bennünket magunkra, hanem közbenjáróként összekapcsolt bennünket vele. A keresztben Krisztus utat nyitott, hogy szeretetközösségben lehessünk az Atyával.
Ezzel a mi életünknek is reményt, célt és értelmet adott. Az Atyától jöttünk, hiszen õ teremtett minket, és Krisztusban õ lehet a célunk is.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.