Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy mûvelje és õrizze azt. (1Móz 2,15)

Márpedig a sáfároktól elsõsorban azt követelik, hogy mindegyikük hûségesnek bizonyuljon. (1Kor 4,2)

Olvasmányok: Jób 19,21-27 és Mt 26,17-30

Március 24.

"Márpedig a sáfároktól elsõsorban azt követelik, hogy mindegyikük hûségesnek bizonyuljon." (1Kor 4,2)

Ma "divat" visszautasítani az elvárásokat. Felszínes idill egy "követelések nélküli" világ. Halljuk a visszhangot is: "Következmények nélküli világ."
Az már bántó és dühítõ lenne. Az már bántó és dühítõ.
Jó dolog, ha valaki elvégzi a munkáját. Mások is örvendeznek, mert "mûködünk", és õ maga is, mert hasznosnak érezheti magát. Ez fontos, a békességem része.
És elkeserítõ, amikor valaki nem végzi el a munkáját, hiányozni fog, kárt okoz, vagy "csak" csalódást, fájdalmat. Neki magának is fáj, a sikertelenség, a hasznavehetetlenség, a lelkiismeret-furdalás érzése.
A sáfár valakinek az érdekeit képviseli, ügyeit intézi, kapcsolatot épít, neki ez a munkája, a dolga, amit jó, ha elvégez.
Érdekes, mintha nem ezt követelnék tõle, hanem a hûséget, hogy hûségesnek bizonyuljon. Vagy lehet, hogy ezt jelenti jól végezni a munkáját? Bizonyára.
Itt vagyok, talán hibázom is, de itt vagyok, és nem hagylak el.
Pál nem lelkiismeret-furdalást ébreszt, nem is a hasznavehetetlenség érzését, nem kárhoztat, csak arra biztat: "Légy hûséges!" Valakit, valakinek az érdekeit képviselni nem mindig kényelmes, sõt valójában egyáltalán nem az. Légy hûséges!
És elérkeztünk a kezdeti problémához: "visszautasítani az elvárásokat". Az igazságérzetem azt diktálná: " a hûség jogos elvárás". Az õszinteségem pedig azt: "de szinte lehetetlen". Az egóm azt kiáltja: "Nem akarok ezzel a ténnyel szembesülni, úgyhogy visszautasítom az elvárásokat, mindet."
A helyzet nem oldódott meg, nem oldódik meg így, az ember hûtlen. Társához, barátjához, munkahelyéhez, gyülekezeti közösségéhez, igazából Istenhez hûtlen. Hitetlen. Nem hiszi, hogy ki kell tartani, hogy végig kell csinálni, nem hiszi, hogy ez neki menne, nem hiszi, hogy Isten ezt akarja, és végül nem hiszi, hogy az Úr Jézus megerõsít arra, amire elhívott. Házasságra, apaságra, anyaságra, szeretetre, szolgálatra, kitartásra... Pedig ez sáfárságom, dolgom, ügyem, utam, és minderre van erõm õbenne.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.