Ekkor így kiáltottak az Úrhoz segítségért Izráel fiai: Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket. (Bír 10,10)

Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1Jn 1,9)

Olvasmányok: Jn 14,15-21 és Róm 11,33-36

 

Lelki útravaló a mai napra

Március 21.

"Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1Jn 1,9)

Neki "kipakolhatsz..."

Az evangélikus istentisztelet gyónási részében elhangzik a fenti ige. De az ezt megelõzõ igeverset is fel szoktuk olvasni: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság."
Két "ha"-val kezdõdõ mondat. Van, aki magában még egyet hozzátesz, és kikacagja: Ha-ha-ha! Van, aki tudva-tudatlanul állandóan megcsalja és ámítja magát: Nincs is bûnöm!
És van, aki õszintén belátja: belõlem fakadt a rossz; és vágyódik a szív tisztaságára.
Van egy svéd gyermekvers, amelynek címe Sóderparti:

Daniel, aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinak hívja.

"Sódert esztek vacsorára?",

kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a Sóderparti olyan lükén hangzik).

"Frászt", mondta Daniel,

"húst eszünk,

és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja",
mondta Daniel, és nevetett.Mégiscsak lükén hangzik, hogy Sóderparti.
De Ami a Szívedet Nyomja, az már igen!Nálunk csak olyan közönséges Vacsora van.

A ránk nehezedõ bûn nem sóderkavics, inkább sziklatömb. Nyomja a szívet. Közönséges vacsora nem is mozdítja ki. Mi veheti le a nagy köveket szívünkrõl? Isten hûsége, szeretete, igazsága: "Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket... Mert azt, aki nem ismert bûnt, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne." (2Kor 5,19.21) Fiát küldte el hozzánk, aki úgy mentett meg minket, hogy bûneinket maga vitte fel testében a keresztfára, hogy inkább az igazságnak éljünk (vö. 1Pt 2,24).
Isten azt mondja: ami a szívünket nyomja, az az õ gondja is (1Pt 5,7). Valljuk meg neki bûneinket, mert õ meg tudja tisztítani szívünket! Õ feloldoz Krisztusért, és éltetõ közösséggel ajándékoz meg. Ez az éltetõ közösség az úrvacsora. Krisztusnál valóban letehetjük terheinket. Nálunk nemcsak olyan közösséges vacsorák vannak, "sóderpartik", hanem közösség vele, aki elveszi bûneinket és adja az õ igazságát, az új és örök életet.

 

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.