Megparancsoltam neked, hogy légy erõs és bátor. (Józs 1,9a)

Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok gyõzõdve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megõrizze. (2Tim 1,12)

Olvasmányok: Lk 10,17-20 és 2Krón 34,22-33

Szeptember 29.
Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tõlük Jézus: "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé." Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. Ha tehát Dávid Urának szólítja õt, miképpen lehet a Fia?" De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte õt többé senki attól a naptól fogva. (Mt 22,41-46)

Az írástudók és a farizeusok számos esetben akarták kérdéseikkel sarokba szorítani Jézust. Kérdéseik általában csapdát is tartalmaztak. (Például: kérdés az adópénzrõl - Mt 22,15-22 és a feltámadásról - Mt 22,23-33.) Jézus kikerülte csapdáikat, õk pedig rendre elcsodálkoztak válaszán, és gyõzelem nélkül távoztak.
Ezúttal Jézus tett fel nagyon fontos kérdést nekik. A kérdés a Messiásnak, tehát Krisztusnak a személyére vonatkozott: "Kinek a fia a Krisztus?" "Dávidé" - válaszoltak. Jól ismerték azt az íráshelyet, amikor Isten megígérte Dávidnak: vérébõl származó utódja lesz a király. Az akkor kapott ígéret részben Salamon királyságával teljesült. Ám végsõ beteljesedését a Messiás személye, mint Dávid utódja hozza el. A Messiás tehát Dávid fia, késõi leszármazottja lesz (2Sám 7,12-16). A farizeusok válasza után Jézus idézi Dávid zsoltárának egyik mondatát, s tovább kérdez: "Ha Dávid Urának szólítja, hogyan lehet a Fia?" (Zsolt 100,1) Földi emberként Jézus valóban Dávid családjából származott.
Azt azonban az okvetetlenkedõ farizeusok nem tudhatták, illetve elutasították, hogy Jézus valóságos emberként valóságos Isten is. Õt megkeresztelkedésekor és a megdicsõülés hegyén maga az Isten jelölte meg: "Ez az én szeretett Fiam [...]." (Mt 3,17; 17,5) A gadarai megszállottak is az Isten Fiának nevezték (8,29), a tenger lecsendesítése után sokan leborulva imádták (14,33), s Péter - a mennyei Atya sugallatára - így vallott róla: "Te vagy a Krisztus, az élõ Isten Fia!" (16,16) Jézus második kérdésére csak azok tudnak felelni, akik megismerték isteni hatalmát, s felismerték benne az Urat. A két jerikói vak szólította meg õt a legpontosabban: "Uram, Dávid Fia [...]!" (20,30) S ez azt jelenti, hogy ehhez a meggyõzõdéshez nem testi látás és tapasztalat kell, hanem az Istentõl kapott hit. Ha pedig Jézus Úr, akkor valóságos Isten, minden más úrnál nagyobb, számunkra pedig az egyetlen és a legfontosabb!

Uram!
Te a földre érkezett szeretet vagy. Bûntelen voltál s meghaltál értem, bûnösért. Szegény voltál, meggazdagítottál. Itt a földön hajléktalan voltál, s a mennyei hajlékot szerezted meg számomra. Köszönöm mindezt, Megváltóm vagy és Uram! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.