Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erõsítem. (Ez 34,16)

De amikor megjelent a mi üdvözítõ Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az õ irgalmából üdvözített minket. (Tit 3,4-5)

Olvasmányok: Mk 9,38-41(42-47) és Róm 9,6-13

Március 11.

"De amikor megjelent a mi üdvözítõ Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az õ irgalmából üdvözített minket újjászülõ és megújító fürdõje a Szentlélek által..." (Tit 3,4-5)

Egy kád forró vízben vagy a termálfürdõ kellemes gyógyvizében eltöltött néhány óra után az ember úgy érzi, mintha újjászületett volna. Mintha már nem fájnának annyira az ízületek, és könnyebben menne a mozgás is. Ellazul a lélek is, és nem nyomasztják oly mértékben a gondok. Mintha. Mintha - ideig-óráig - jobb lenne. Valójában nincs változás, a kezelés tüneti. Az embernek néha az az érzése, mintha a hit is ilyen fürdõ lenne. Mintha kicsit jobban mennének a dolgok az életben, hiszen Isten is megsegít. Sikerült kicsit jobb embernek lenni, mint Jézus nélkül sikerült volna. Talán kicsit jobban el tudom viselni a sok csalódást, ami ért. Mintha kevésbé fájna a sok visszásság, amivel a világban találkozom. És bizonyára igaz is. De csak ennyi?
A szívünk mélyén - valljuk be - többre vágyunk. Nem tüneti kezelésre, mintha-keresztyénségre, hanem teljes gyógyulásra. Valaminek egészen mélyen, gyökeresen kellene megváltoznia. Lehetséges ez, vagy arra vagyok kárhoztatva, hogy belenyugodjam mindabba, ami nem jól megy? Hogy megtanuljak ügyesen igazodni - családban, munkahelyen, emberi kapcsolataimban? Hiszen annyi csalódás van már mögöttem, és olyan sok hiábavaló fáradság. Föladjam?
Az evangélium ebben az egy szóban összefoglalható: "de". Megjelent az Isten jósága és emberszeretete. A világ Isten munkaterülete, szeretetének erõtere. Igaz, emberi erõfeszítéssel, igyekezettel képtelen vagyok megváltozni és változtatni. De õ nem mondott le rólam! Nem a teljesítményemmel értem el õt, hanem az õ szeretete ért el engem. Új ember lettem - újjászülettem! Õ engem kér arra, hogy másokat is felrázzak: nem azért élünk, hogy beletörõdjünk abba, ami van, vagy igazodjunk hozzá, hanem hogy az õ szeretetével hassunk, gyógyítsunk - családban, munkahelyen, rokonok közt, a gyülekezetben! Az újjászületés fürdõjébe ma is belemerülhetek.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.