Íme, én angyalt küldök elõtted, hogy megõrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. (2Móz 23,20)

Vajon ezek [az angyalok] nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget? Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. (Zsid 1,14-2,1)

Olvasmányok: Gal 2,16-21 és Róm 8,26-30

Március 7.

"Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget. Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk." (Zsid 1,14-2,1)

Tudod a célt! Ott van a szemed elõtt. Látod, ismered, el sem lehet téveszteni. Így aztán nem is érted, hogyan történt. Hogyan lehet, hogy mégis egészen máshol kötöttél ki? Hogyan történt? Hol tévedtél el? Hol veszett el a cél végleg? Sodródás.
Ismerem az Istent. Élõ hitem van. Máskülönben hogyan olvasnám éppen ezt az áhítatot? Imádkozni is szoktam, ott a Bibliám a polcon, vasárnaponként, ha tudok, ott vagyok a templomban. Mégis minden kisiklott. Mégis mindent elrontottam. Nem tudom, mi történt. Nem tudom, hogyan történt. Egyszer csak elvesztettem a célt, egészen máshová jutott az életem, mint ahová szerettem volna. Sodródás.
Amikor a vitorlás elindul a célja felé, a kapitánynak tudnia kell, hogy nemcsak egyenesen elõre megy a hajó, hanem sodródik is. A fizikai erõk nem egyenes úton viszik a cél felé. A szél, az áramlatok folyamatosan sodorják a hajót. Aki erre nem figyel, egészen máshová jut, mint ahová elindult. A sodródással számolva újra meg újra ellenõrizni kell az irányt. Merre sodródom? Mennyire tértem el a céltól?
Hiába gondoljuk azt, hogy az Istenbe vetett hitünk, az imádságaink, a templomba járás, az igehallgatás teljes biztonságot ad az életünkben, megvéd mindentõl, ez nem teljesen igaz. Mindig vannak olyan erõhatások, amelyek elsodorják az életünket az eredeti célunktól. Emberségünk lényegéhez tartozik hozzá, hogy sodródunk. Vágyak, indulatok, félelmek vagy éppen a megelégedettség. Valami mindig elsodor. Ez az ige arra figyelmeztet, hogy számoljunk ezzel. Ahogyan az angyalok, a szolgáló lelkek vigyáznak ránk, úgy nekünk is vigyáznunk kell a hallottakra. És naponta ellenõriznünk kell az irányt. Merre sodródom? Mennyire tértem el a céltól, a Krisztustól?

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.

E-mailben minden nap elküldjük ezeket az igéket és a lelki útravalót.