Uram, szereteted az égig ér, hûséged a fellegekig. (Zsolt 36,6)

Ki választana el minket Krisztus szeretetétõl? (Róm 8,35a)

Olvasmányok: Mk 12,1-12 és Róm 5,1-5(6-11)

Lekció:Mt 15,21-28 1Thessz 4,1-8

Igehirdetési ige:Ézs 5,1-7

Március 1.

"Ki választana el minket a Krisztus szeretetétõl?" (Róm 8,35)

Böjt második vasárnapját e rövid igeszakasz alapján nevezhetjük összetartozás vasárnapjának. Ikerpár egyike vagyok, s így már születésem elõtt megéltem az összetartozás valóságát, a "nem túl nagy helyen osztoztunk ketten" érzését. Ahogy cseperedtem, egyre több örömét és értékét fedezhettem fel és élhettem meg ikerkapcsolatomnak. Mindig volt mellettem valaki, volt kivel játszani, majd késõbb együtt indulni az iskolába. Egészen gimnazista korunkig együtt csináltunk mindent. Összetartoztunk, s mint ikertestvérek összetartozunk ma is, függetlenül attól, hogy jelenleg több mint ezer kilométer választ el bennünket térben. Isten rendelése szerint van ez így, nem választottuk egymást, egymásnak vagyunk. Igaz ez szülõre, testvérre, gyermekre, rokonra egyaránt.
Fontos, hogy hogyan vagyunk benne ezekben a kapcsolatainkban, miként vállaljuk, hordozzuk, szeretjük egymást. Tenni kell érte, mert megromolhat, árthat neki nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhezés. Az apostol példái mellé sorolható az önzés, a gõg vagy a hatalom. Böjt idõszaka jó lehetõség arra, hogy mindezt számba vegyük, végiggondoljuk. Jó mutató lehet a megélt kedvesség, ami ha megvan, segít meglátni a következõ feladatot és kimondatni a következõ szót, mondatot. Teréz anyának volt egy ismertté vált mondata: "A kedvesség több embert térített meg, mint a vallási buzgalom, a tudomány vagy az ékesszólás."
Nem vagyok egyformán kész kedvesnek lenni, vannak nehéz és kevésbé nehéz idõszakaim. Keresnem kell a forrást, hogy tudjak meríteni a magam számára abból, amibõl a legkevesebb van, vagy ahol a leggyengébb vagyok.
Isten rendelése szerint ez a forrás létezik, maga Jézus Krisztus. Benne az élõ Isten mindenek fölött való rendelése és végtelen szeretete van. Isten az õ Fia által gyermekévé fogadott, és az ézsaiási ige minden gyermekére kivétel nélkül igaz: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" Övéi vagyunk, megváltottak, összetartozók, egymásnak testvérei. Jézus összekötötte az embereket magával, és a legtöbbet adta értünk, életét áldozta föl. Ez az a szeretet, amitõl senki és semmi nem választhat el.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.