Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. (Zsolt 25,8)

A hitben erõtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. (Róm 14,1)

Olvasmányok: Zsid 2,11-18 és Róm 6,12-23

Február 27.

"A hitben erõtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok." (Róm 14,1)

Krisztus mindenkori tanítványainak állandó kísértése, hogy "megmondóemberek" legyenek, az ismeret birtokosaiként másokat kemény szavakkal pásztoroljanak. A tizenkettõ is számtalanszor esett ebbe a hibába: gyermekeket távol tartani Jézustól, ismeretlen ördögûzõt eltiltani, haragból egész falut elpusztítani (Lk 9). Bizony, ez az ítélkezés, mások bírálgatása nem krisztusi lelkületbõl fakad.
Emlékszem, amikor vezetni tanultam, mekkora megértéssel viseltetett felém gépjármûvezetõ-oktatóm. Pedig naponta több hozzám hasonló, nem túl sok érzékkel rendelkezõ tanulóval kellett utaznia - a rutinosnak a kezdõvel. Nagy türelemmel igyekezett mindent elmagyarázni, a vezetést megszerettetni, másokra is vigyázni.
A Mester is így tanít napról napra. Krisztus minden nap betér hozzánk is, kezdõkhöz, hatalmas türelemmel, szeretettel. Nem hagy kétséget afelõl, hogy mindig az õ tanítványai leszünk, és nem mások mesterei. Megmutatja nekünk gyengeségeinket is, hogy megértsük, mindennap kegyelemre szorulók vagyunk. Ezzel tanít minket hálát adni azért, hogy nem mi, hanem nálunk kegyelmesebb, bölcsebb Úr ül az ítélet trónszékén, aki ránk is szánalommal tekint. Milyen nagy biztatás, hogy mindenki ugyanazon kegyelem királyi trónszéke elõtt áll, él!
Hitben erõsnek lenni egyáltalán nem feladat, emberi küzdelem eredménye, hanem Isten ajándéka. Többek között azért, hogy a "gyengébbeket" erõsítsük. Ahogyan felénk is naponta kegyelmével él, úgy indít el minket is mások felé. De mi magunk is gyakran találkozunk kétségbeeséseink közepette mások krisztusi biztatásával, evangéliumhirdetésével. Ne mi akarjunk másokat meggyógyítani, hagyjuk, hogy az Úr tegye azt; ne mi akarjunk erõsek lenni, hagyjuk, hogy az Úr erõsítsen; ne mi akarjunk mások pásztora lenni, hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket és testvéreinket is. Ahogyan az Úr viszonyul hozzánk, mi is olyan szeretettel, türelemmel éljünk másokkal.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.