Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek! (Ez 20,44)

Megbocsáttattak bûneitek az õ nevéért. (1Jn 2,12)

Olvasmányok: Jób 1,1-22 és Róm 5,6-11

Február 24.

"Megbocsátattak bûneitek az õ nevéért." (1Jn 2,12)

Az idõs János apostol csak a legfontosabbakat helyezi mindazok szívére, akik az õ körlevelét olvassák. Röviden szól, a lényegre mutat. A szeretet régi és új parancsolatának kifejtése után elõször a gyermekek felé fordul.
Nem a megélhetés, a gondoskodás kérdését járja körül az apostol, hanem mindenek alapjára emlékeztet. E nélkül semminek nincs értelme és létalapja: "Megbocsáttattak bûneitek!" Csak így lehet kilábalnunk életünk legnagyobb válságából, az istennélküliségbõl.
Annyi mindent várunk az Úrtól: saját kívánságaink, megrögzött elképzeléseink, megszokásaink elfogadását...
De vajon várjuk-e bûneink bocsánatát? Bánt-e a vétkeink következménye?
Valljuk meg õszintén. Megfásult keresztyénségünkben az általunk elképzelt jót várjuk, de nem azt, amit Isten adni szeretne.
Várunk-e Isten felszabadító szavára, amikor letehetjük terheinket? A kisebb-nagyobb bûneink már nem is fájnak, nem is tartjuk életünkre veszedelmes dolognak, hiszen hozzászoktunk, szinte összenõttünk velük. Természetessé váltak. A "kis bûnöket" magunknak bocsátjuk meg. Azt gondoljuk, azokat Isten nem is veszi észre. Ezt szoktuk meg "kinn a világban".
Annyi minden szépet kérünk: ne legyünk betegek, s ha már megbetegedtünk, akkor gyógyulást, fizetésemelést, családi válság megoldódását, egzisztenciális gondjaink kisimulását, egyedül megoldhatatlannak tûnõ dolgaink elfeledtetését, jobb esetben beteljesítését. Közben észre sem vesszük, hogy mindezek mögött éppen a meg nem bocsátott vétkeink, Isten elõl is takargatott, társainkkal soha le nem zárt ügyeink vannak vagy lehetnek.
Amíg nem éli át az ember, hogy minden bûn elválaszt Istentõl, nem fájnak bûneink, addig nem is kérjük az Úr bocsánatát. Minden másra van igényünk, csak bûnbocsánatra nem!
Az idõs, hitben sokat megélt apostol Isten bocsánatát tartja a legfontosabbnak. Isten pedig nem másért bocsát meg, mint saját Fiáért, Krisztus Jézusért! Ha pedig Jézus maga mondja, hogy megbocsátattak bûneid, akkor e mögött a kijelentés mögött keresztáldozata áll. Az Úrnak sokat kellett azért fizetnie, hogy legyen bûneinkre bocsánat!
Sok gyermek talán csalódott János apostolban, amikor ezt hallották tõle. Valami nagy, jól hangzó életbölcsességnek jobban örültek volna. De Jézus az életed legmélyebb gyökerére mutat rá. Egyetlen igazi megoldás a megbocsátás Isten részérõl. Erre épül minden. E nélkül hiábavalóság minden: szép ház, nyaraló, kényelmes autó, és még sorolhatnánk. Nem vallásoskodó kijelentés tehát az apostol szava: megbocsáttattak bûneitek az õ nevéért.
Krisztusban oldódik meg minden elhordozhatatlannak tûnõ terhünk. Járuljunk elébe töredelmes szívvel.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.