Tartsatok meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belõle! (5Móz 13,1)

Az õ parancsolata pedig az, hogy higgyünk az õ Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást. (1Jn 3,23)

Olvasmányok: 2Thessz 2,13-17 és 2Krón 34,8-21

Szeptember 27.
"Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsõségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete elõtt. Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és õk is felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is õbennük." (Jn 17,24-26)

Jézus fõpapi imádságában értünk imádkozik. Követõi egymáshoz fûzött kapcsolatáért, keresztyén közösségek egységéért, egyháztestek egymáshoz való közeledéséért. Mondanivalója tömörségébõl, szavai gazdag jelentésébõl megértjük, hogy egységünk alapja a vele való közösségünk. Jézus azt kéri Atyjától: "...az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is õbennük."
Szeretetünk mintája tehát az Atya szeretete Fiához. Õ pedig úgy szereti, hogy miután Jézus elvégezte feladatát, s meghalt a kereszten, feltámasztotta, mennybe vitte, s jobbjára ültette. Fiát, aki küldetése miatt lemondott dicsõségérõl, "felmagasztalta, [...] és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére" (Fil 2,9-11).
Ez a határtalan isteni szeretet nem tanulható meg, nem leshetõ el, nem is utánozható. Ezt ajándékba kapja Krisztus megváltottja, amikor bûnbánattal, õszintén kéri: "...légy irgalmas nekem, bûnösnek." (Lk 18,13) Ez a szeretet a kegyelmet nyert ember hálás szívének tartalma, tettei motorja. Sõt akiben otthonra lelt az Atya szeretete, abban maga Jézus él. Errõl tesz bizonyságot Pál apostol, amikor ezt írja: "...nem én élek, hanem Krisztus él bennem [...]." (Gal 2,20) Csodálatos lehetõségünk ez. Kérdez valaki az Istenrõl, szavainkkal a bennünk élõ Jézus válaszol. Bajba kerül akár egy ismeretlen is, segítõ kezünk az õ kezévé lesz. S õ hoz áldozatot valakiért, amikor erõs karunkra, megosztható kenyerünkre, másra is felhasználható drága idõnkre van szüksége. Meg sem kell kérdeznünk: "mit kell tennem, Uram?" Õ már végzi a dolgát általunk.
Ám nem csak földi életünk során kaphatjuk tõle a vele együtt élés nagyszerû lehetõségét. Ezt fogja megkoronázni a mennyei üdvösségben. Ott is együtt lehetünk vele, közelrõl láthatjuk dicsõségét. Ennél nagyobb ajándék égen-földön nincsen!

Uram!
Szeretnék kezed lenni, hogy nevedben adni tudjak. Szeretnék szád lenni, hogy nevedben vigasztaljak. Szeretnék lábad lenni, hogy megkeressem nevedben az elveszettet. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.