Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek a szavára. Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezõn. (5Móz 28,2-3)

Jézus így szólt tanítványaihoz: "A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall." (Mt 13,16)

Olvasmányok: 1Jn 3,7-11(12) és Róm 5,1-5

Február 23.

"A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall." Mt 13,16

Az ember talán két legfontosabb érzékszerve a szem és a fül. Az emberi élet teljes megéléséhez mindkettõre szükség van. Tudjuk, milyen nehéz élete lehet egy vak embernek, aki tapogatózva mozog, így próbál eligazodni a világ­ban. A vak ember segítségére van, ha hallja a körülötte keltett zajokat, vagy a hangzó beszédet. Az ember biztonságát veszti el, ha nem lát és nem hall. Az ilyen ember nehezebben boldogul az életben.
Mire gondol Jézus, amikor ezeket a szavakat mondja tanítványainak? Arra, hogy aki Õbenne felismerte az Isten Fiát, az boldog lehet. Annak látnia kellett azokat a csodákat, amelyeket Jézus tett, és hallania kellett az Isten beszédét, amelyet Jézus közvetített. Öröm és boldogság járta át a tanítványok szívét a Vele együtt töltött idõszakban. A tanítványok - felismerve, hogy Jézus az Isten Fia -, örömteli és boldog szívvel tettek Róla bizonyságot.
A mai ember is örömre és boldogságra vágyik. Lelkileg vakon és süketen járva az élet útján senki nem lehet boldog. Boldogok mindazok, akik látnak és hallanak, mert õk az igazság útját járják. Számunkra is adott a lehetõség az Isten igazságának megismerésére. Törekedjünk tehát erre az ismeretre. Becsüljük meg az Isten igéjét, halljuk meg az õ szavát, mert boldogok azok, akik az õ útján járnak. A lelki vakság és süketség azonban bizonytalanságban tartja az embert.
Ez a bizonytalanság szüli az ember félelmeit, aggodalmait, reménytelenségét. Kérjük Istenünket, adjon nekünk bûnbocsánatot, látó szemeket, halló füleket, hogy mindannyian felismerjük az üdvösségre vezetõ utat.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.