Gondoljatok a távolból is az Úrra, jusson eszetekbe Jeruzsálem! (Jer 51,50b)

Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban. (2Kor 5,6-7)

Olvasmányok: Mt 4,1-11 és Zsid 4,14-16

Lekció:Mt 4,1-11 Zsid 4,14-16

Igehirdetési ige:1Móz 3,1-13

Február 22.

"Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban." (2Kor 5,6-7)

Szeretjük a jól láthatót s a jól átláthatót. A világos gondolatmenetet s a tiszta helyzeteket. Pedig olykor íze van a ködnek, melege a tûz lángjának, ereje a meghitt beszélgetésnek is. Sõt sajátos üzenete a lucskos cipõnek és a csatakos arcoknak is. Vágyunk a szikrázó napsütésre, a hó fehérjére, de itthon kell érezni magunkat a borús ég alatt a szmogban is, szót kell érteni a problémák közepette, és csendet találni a könnyek fájdalmának is.
Jézus életét végigkísérte a meg nem értés árnya. Sokan hittek benne. De sokan voltak olyanok is, akik nem vették a fáradságot vagy a bátorságot, hogy ne csak a szem elõtt lévõkre tekintsenek: gyanakodtak, s a világos, az egyértelmû jegyében elutasították a szem számára láthatatlan titkot, Isten alig felfogható, mindenkit felvállaló bûnbocsátó szeretetét. Böjti énekünk így panaszolja: "Nem látták benned, csak az ács fiát..." "Nem ismerték fel, bûnünk hordozod: / Világ reményét, üdvét Te hozod..." "Nem vették észre átfúrt kezeden: / Teremtõ kéz az, gyógyít véresen..." Csak a szem elõtt lévõkre tekintettek, s elsiklottak a lényeg felett, sõt hagyták azt elsikkadni.
Nem ismeretlen számunkra sem ez a sok mindent praktikusan leegyszerûsítõ, de a lényeget elvétõ viselkedés. Talán mi magunk is hajlamosak vagyunk rá... Még akkor is, ha saját életünkben kellene felismernünk a hozzánk érkezõ Isten látogatását, személyünkre szabott üzenetét. Olykor bánat vagy tragédiák felkiáltójele kell hozzá, hogy újra ne csak a szemünkkel akarjunk látni, de szívünkkel és fõleg a hitünkkel.
A böjti idõ ajándékaként igék sora nyitogathatja hitünket az érkezõ Király elõtt. Hogy megtanuljuk hinni a mostban is Isten határtalan, korlátlan és legyõzhetetlen szeretetének perspektíváját. Hogy ajándékként s lehetõségként éljük meg mindazt, ami most adatik: üzenet, kihívás, akadály, testvér, munkatárs. Szeretettel. Ami - vagy inkább aki - megszelídíti és megáldja a mostot.
Hitben járunk, nem látásban. Higgyük hát és éljük az igét Istenben bízva!
"Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen / Fényedbõl fénysugár az életem, / Míg a homályon át a lelkem otthonát, / Világosságodat elérhetem!" (EÉ 389,4)

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.