Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? (2Sám 7,18b)

[Isten] szabadított meg minket, és õ hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint. (2Tim 1,9)

Olvasmányok: Dán 5,1-7.17-30 és Róm 4,13-25

Február 21.

"Mert õ szabadított meg minket, és õ hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idõk kezdete elõtt Krisztus Jézusban adott nekünk." (2Tim 1,9)

Timóteus, akinek a levél szólt, ebben az idõben Efezusban vagy környékén lehetett, Pál pedig fogságban volt. Már nem reménykedett a szabadulásban, mint a Filippi levél írásakor, hanem várta a mártírhalált. Az volt a kívánsága, hogy kedves tanítványát, Timóteust még egyszer láthassa, ezért kérte, hogy jöjjön el hozzá hamarosan. A levél célja, hogy Pál bátorságot adjon Timóteusnak, aki megfáradt a szolgálatban, és akit az elõre látható szenvedések is félelemmel töltöttek el. Ezért fontos, hogy Isten szabadító munkáját Timóteus is megértse, mert ha Isten elhív bennünket az õ szolgálatára, akkor mindig ad annyi erõt ahhoz, hogy feladatunkat el tudjuk végezni az õ akarata szerint.
A "szent hívás" az Úrtól jön, nem az igazság cselekedeteibõl. Ez az, amit meg kell értenünk, ha komolyan akarjuk venni a Krisztushoz tartozásunkat. Pál ezt akarta Timóteussal is megértetni. Pál Isten kegyelmi kiválasztásának az eredményeirõl beszél. Jézus legnagyobb cselekedete, hogy eltörölte és megsemmisítette az örök halált. Pál a kereszt prédikátoraként húsvét felõl nézi Jézust, és a keresztet is így hirdeti, mert Jézus az élet fejedelme, akiben van az élet. Õ az élet világossága. Az élet és a világosság összetartozik. Pál Krisztusról tesz bizonyságot ebben az igeszakaszban. Ez a bizonyságtétel a tetteinken, cselekedeteinken keresztül is meg kell hogy mutatkozzék.
Arra kell törekednünk keresztyén emberként, hogy a nehézségek ellenére is ragaszkodjunk Krisztustól kapott elhívásunkhoz. A hétköznapi gondok közepette ugyanis mindig voltak, vannak és lesznek olyan nehézségek, amelyekkel meg kell küzdenünk. Ebben a küzdelemben segít bennünket a Jézus Krisztusban való hitünk. Kísértések között élünk, ezért van szükségünk arra a Krisztusra, aki mint a világ Világossága megvilágítja számunkra is azt az utat, amelyen járnunk szükséges.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.