Akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják... a zárókövet. (Zak 4,10)

Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt Jézus [a tanítványokhoz]: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik õt, de a harmadik napon feltámad." (Mt 17,22-23a)

Olvasmányok: Mt 6,16-21 és Róm 3,21-26

Február 18.

"Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: >>Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon feltámad.<<" (Mt 17,22-23)

Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról. És a tanítványok már megint - vagy még mindig - nem értik. Évek óta járnak a Mesterrel, és még mindig nem áll össze számukra a kép. Én is sokszor értetlenül állok Jézus kijelentései elõtt, és csak kérdezni tudok: Miért? Isten miért ezt az utat "választotta" Jézus számára? Miért nincs más út vissza Istenhez az ember számára? Kérdeztél már te is hasonlókat?
A legjobb, ha ezekre a kérdésekre imádságainkban keressük és kérjük a válaszokat. Vannak azonban olyan imádságos pillanatok, amelyek után olyan nagy a csend, mintha Isten nemcsak süket, de néma is lenne. Van, hogy azt érezzük, hogy Isten utolsó szava a kereszten Jézus utolsó kiáltása volt. És utána csak csend van. Sötétség, félelem, magány, békétlenség, tüntetés, polgárháború, létbizonytalanság. Isten elnémul, az ember pedig fél, vergõdik ebben a csendben. Mint a tanítványok. Nem értették sem elõtte, sem a kereszt tövében. Sokszor mi sem értjük.
Csalódottság és fájdalom. Ez marad a kereszt alatt. De ez legalább biztos, amibe bele lehet törõdni. Könnyebb, mint reménykedni a bizonytalanban. Hinni valakinek, aki azt mondja, hogy azért jött, hogy megmentsen minket, és meghal; hinni valakinek, aki azt mondja, hogy mindenható, és mégis hagyja, hogy elfogják és megöljék - nagyon nehéz. Ordass Lajos írja egyszer: "Gyõzelem ott terem, ahol Isten akarata teljesedik." Jézus pedig nemcsak azt kérte, hogy ha lehet, akkor történjen másképpen, hogy ne kelljen meghalnia. Jézus azt is mondta, hogy "mindazonáltal legyen meg a te akaratod". És Isten akarata teljesült, Jézus gyõzött. Nem az én akaratom, nem a tiéd, hanem Istené. És Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt.
Bízni, hinni nagyon nehéz Isten csendjében és szótlanságában, õ mégis kéri, hogy bízzuk rá az életünket, és ígéri, hogy gondja lesz ránk.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.