Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, hogy élhessetek. (5Móz 5,33)

Jézus mondta: "Aki tehát hallja tõlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kõsziklára építette a házát." (Mt 7,24)

Olvasmányok: Mk 8,31-38 és 1Kor 13,1-13

Lekció:1Kor 12,31-13,13 Péld 9,10

Igehirdetési ige:Lk 18,31-43

Február 15.

"Aki tehát hallja tõlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kõsziklára építette a házát." (Mt 7,24)

Gyülekezeti hittanóráink barátságos, meleg vidámsága jut eszembe errõl az igérõl. Jelenlegi legifjabb hittanosunk, egy két és fél éves kisfiú kéri minden alkalommal a "bolond homok"-ot, ami egy kedves mutogatós gyermekének, amely hûen követi a példázat szövegét.
Annak idején, amikor az éneket tanítottuk a gyerekeknek, kockából építettünk várat egy nagy tálban a homokba és egy betondarabra. Kicsit megráztuk mindkettõt, és lám, a homokra épült vár összeomlott. Jól látták, megtapasztalták mindazt, amit Jézus ebben a példázatban elmond hallgatóinak, amit ma is mindannyiunk szívére akar helyezni.
Néha nekünk sem árt, ha így, ilyen szemléletesen gondoljuk végig Jézus szavait. Életünk keresztútjainál, nehéz döntéshelyzetekben halljuk Jézus szavát, tudjuk, mi volna a helyes út, a jó irány, és bár erõsen csábít a másik, eszünkbe jutnak a homokon boruló fakockák. Jézus arról beszél, hogy a mi életünk is így tud összeomlani, tönkremenni, ha nem õ annak szilárd alapja. Másik lehetõség, csábítóbb, könnyebb megoldás mindig kínálkozni fog, és problémák, bajok, nehézségek is mindig lesznek, maradnak. De a szilárd alapon nyugvó élet nagyobb eséllyel áll meg a próbák közepette, mint a süppedõs, puha, homokos, bizonytalan alapra épített jövõ.
"Te építsd életed Krisztusra" - énekeljük a harmadik versszakban, és valóban ennyit kell elhatároznunk. Van bõséggel választék a gyenge, rossz talajok között, de az életünket megtartó alap csak egy van: Jézus Krisztus. Az a nagyszerû, hogy ha egyszer, az építkezés elején jól választunk, akkor nem mi tartjuk kézben az életünket, hanem megtartatunk. Igen, megtartatunk és segítséget kapunk a kétségek között, erõt a próbák terhe alatt - ha hittel kérjük ezt nap mint nap. Mert "[j]öhet az esõ és fújhat a szél [...], de a ház örökké áll."

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.