Felindította az Úr... az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek Urának a házán. (Hag 1,14)

Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek..., hogy megálljatok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért. (Fil 1,27)

Olvasmányok: Mt 13,31-35 és Róm 2,17-29

Február 14.

"Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek ..., hogy megálljatok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért." Fil 1,27

A mai napot elárasztják majd a tengerentúli hagyományokat nálunk is meghonosítani kívánó ízléstelenségek. A szirupossá tett Valentin-napot magyarul helyesebb Bálint-napnak nevezni, és valószínûleg azért lett "a szerelmesek napjává", mert a névadó 3. századi Szent Bálint a saját kertjébõl szedett virágcsokorral örvendeztette meg rendszeresen a házaspárokat. Tudni kell azonban, hogy ez a bizonyos Bálint hite miatt vértanú lett: 269.
Február 14-én kivégezték.
E történet ismeretében sajátos fénytörést kap a mai ige. Ennek elõzményeként a börtönben sínylõdõ, vértanúságra is kész Pál apostol azt vallja, hogy neki az élet Krisztus, és a meghalás nyereség (1,21). Mintegy végrendeletként hagyja a számára különösen is kedves filippi keresztyéneknek, hogy Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjenek. Mert sokukra a hitehagyás kísértése leselkedik. A megmaradás pedig küzdelemmel jár. Nem szabad engedni, hogy levegyen lábunkról a bûn. Talpon kell maradni. Az itt szereplõ "hogy megálljatok..." kifejezés a görögben a posztján álló katona kitartását idézi fel. Gondoljunk csak a féllábú ólomkatona rendíthetetlenségére Andersen meséjében. Az elbeszélés végén a táncosnõ iránt vágyakozó ólomfigura a tûzben is rendíthetetlenül áll, és "nem tudja, hogy a kályha tüze hevíti-e vagy a szerelemé". Amikor aztán a szolgáló kiszedi a hamut a kályhából, egy összezsugorodott ólomszívet talál benne. Emberileg szép az önfeláldozó szerelemnek ez a példája. A Krisztus ügye melletti rendíthetetlen kitartás, a szolgálati helyünkön való maradás pedig immár az "amorsanctus" területe. "Isten, szívem neked adom", valljuk az Evangélikus Énekeskönyv 319. énekében. Ha az Isten iránti szeretet ennyire erõs bennünk, akkor képesek leszünk szeretteinkkel - így házastársunkkal is - egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdeni az evangélium hitéért.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.