Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kõsziklánk mindörökre! (Ézs 26,4)

Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. (2Kor 3,4)

Olvasmányok: Jn 13,31-35 és 2Krón 34,1-7

Szeptember 26.
"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az õ szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy õk is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsõséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én õbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted õket, ahogyan engem szerettél." (Jn 17,20-23)

Krisztus népében - egy-egy gyülekezetben, egy egyháztestben, sõt a keresztyénség nagy családjában - a töredezettség, a széthúzás és az egymás között folytatott háborúság nagy kárt okoz az evangélium ügyének. Máglyák tüze senkit sem biztatott a Szentírás olvasására. A hitük miatt halálra ítéltek kiáltása pedig elnyomta a "Te Deum" hangját. Az egymással kemény vitát folytató és részekre szakadt keresztyénség nem misszionál, de ellenpropagandát fejt ki.
Mielõtt kampányt kezdenénk az egység érdekében, világosan kell látnunk azt, hogy egységünk felülrõl épül. Nem mi kezdtük, hanem maga Krisztus. Õ minden emberért meghalt és feltámadt, ezzel váltott meg minket. Ezt kell felismernünk és örömmel fogadnunk. Felekezeti határon belül és azon kívül is tehát minden embertársunk velünk együtt Krisztus megváltottja. A hozzánk közelebb vagy távolabb álló éppolyan drága neki, mint akármelyikünk. Ha õ vállalja azokat, nekünk is be kell fogadnunk egymást. Jézus azért imádkozik, hogy õk "benne s az Atyában legyenek", vagyis az ige és az imádság áramkörében, áldása özönében, védõhálója oltalma alatt. Ugyanezeket kéri nekünk is. Nem tesz semmiféle különbségeket közöttünk. Nincs ennél nagyobb ok és erõforrás az egymáshoz való közeledésre és összetartozásra, mint az, hogy az Atyának egyenrangú teremtményei, a Fiúnak egyformán szeretett megváltottjai vagyunk.
Az egység nem jelent közös karámot. Jézus maga mondta: "Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebbõl az akolból valók [...]." (Jn 10,16) A megígért "egy nyáj és egy pásztor" majd visszatérése idején valósul meg. Addig ki-ki vállalja hitvallását, s az úgynevezett "megbékélt különbözõségben" él és szolgál az õ dicsõségére. Nem vagyunk egyformák, de testvérek vagyunk, s el fogja hinni a világ, hogy Jézust az Isten küldte a világra éppen a békéltetés szolgálatáért.

Uram!
"Jézusom, Krisztusom! Járj közbe népedért. Te váltottál meg bennünket! Tarts meg minket az igazi keresztyén hitben! Meghitt szavaddal, a Szentírásban adott isteni igéddel hívd ismét egybe nevednek egymástól messzire távolodott megvallóit." (Dürer) Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.