Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni! Aki sírva indul, mikor vetõmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza! (Zsolt 126,5-6)

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd. (Gal 6,9)

Olvasmányok: Mk 6,1-6 és Róm 1,16-17

Február 11.

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." (Gal 6,9)

Tanár ismerõsömtõl hallottam a történetet. Egy osztályfõnöki órán, amelyen napirendre kerültek szélsõséges élethelyzetekkel kapcsolatos etikai témák is, a diákok meglehetõsen nagy vehemenciával beszélgettek. Ki mit tenne, ha megtudná, hogy már csak néhány óra van hátra az életébõl? - hangzott az egyik kérdés. A válaszok két szélsõség között helyezkedtek el. Volt, aki úgy gondolta, ellenségein állna végre következményektõl mentes bosszút. Ám olyan felelet is érkezett, amely arról szólt, hogy az illetõ a rendelkezésére álló rövid idõt válogatás nélkül mindenkivel szemben történõ jótettekre fordítaná. Mielõtt még megütköznénk az elsõ típusú feleleten, ne feledkezzünk meg Jézus példázatáról, amelyet a két fiúról mondott. Az egyik tudta is és fel is mondta a leckét: "Megyek, Uram", a másik viszont unottan vetette oda: "Nincs kedvem", mégis ez utóbbi tett eleget atyja kérésének.
Jól ismerjük és biztatásnak vesszük Luther vallomását is az almafa elültetésérõl. Ám ha mélyebbre ásunk lelkiismeretünkben, elõbb-utóbb egy képzeletbeli osztályfõnöki órán felvetõdne egy másik kérdés: mi indít a jóra? És vajon nem önzõ álláspont-e az, ha valaki csupán a mennyei jutalom reményében cselekszik jót? Márpedig Pál apostol meglehetõsen kendõzetlenül írja le a jó cselekvésben való kitartás és a vele járó aratás kapcsolatát. Teszi ezt épp abban a levélben, amelyben oly következetesen szembeszáll a korabeli törvénykegyességgel és a külsõ vallási rítusokhoz és formaságokhoz való ragaszkodással, ami a képmutatás melegágya. Fontos tehát tudatosítani magunkban, hogy az üdvösség valóban Isten ajándéka, amelyet sehogyan sem lehet kiérdemelni, sem megszolgálni. A valódi jócselekedeteknek azonban valódi jó következményeik vannak, amelyek nemcsak azok számára hoznak gyümölcsöt, akik érdekében gyakorolják, hanem azok számára is, akik cselekszik azokat.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.