Dániel... emeleti szobájának ablakai azonban nyitva voltak Jeruzsálem felé, és õ napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét. (Dán 6,11)

A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. (Róm 12,12)

Olvasmányok: Jn 8,12-20 és 1Móz 17,15-27

Január 30.

A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. Róm 12,12

Csodálatos tanítást kap ma az Úrnak szolgáló ember! Ez a megerõsítõ, bátorító mondat Pálnak, Jézus sokat küzdött és szenvedett apostolának mondata, aki életét odaszánva szolgálta Mesterét. Ez nem egy parancs, hogy amikor nehezen megy az élet, sok a gond, külsõ és belsõ feszültségektõl vagyunk megfáradva, akkor összeszorított fogakkal is, de vidámkodjunk! Nem! Ez egy megharcolt, megküzdött, letisztult mondat, mely Isten igéjévé lett számunkra. Arról szól, hogy hogyan küzdjük meg a nehézségeket, melyekkel szembetaláljuk magunkat.
Fölharsan fülemben a sláger: "régóta megvan a gyógyszer, ha valami ér: jég dupla whiskyvel." Valaki más így mondta: "ha már nagyon sok, akkor kimegyek a pecabotommal a tóra és megszûnik számomra a világ". Másvalaki a kanyarvadászatot motorjával részesíti elõnyben - ahogyan én is tettem régen - meghúzva a gázt és leelõzve mindenkit. És még sorolhatnánk, ki, hogyan oldja meg problémáit.
Azonban a világ nem szûnik meg, hanem Isten kegyelmébõl folytatódik tovább, a gondok pedig megoldatlanul, feldolgozatlanul várnak meg. Erre írja Pál sorait, mint aki látja a láthatatlant. Mint akit Jézus Krisztus bevont a róla szóló örömhír minden elsöprõ csodálatos hirdetésébe. Mint akivel megláttatta, van szabadulás, van gyógyulás, van kiengesztelõdés, van megbékélés: van bûnbocsánat! Isten végtelen szeretete emeli õt magához és meglátja evilág hamisságát, hazugságát, ámítását. Ezért tud Pál minden nehézség, baj, megaláztatás ellenére örvendezni, mert nem önmagára néz, nem erejében, bölcsességében bízik, de még lelkesedésében sem, hanem élete minden eseményét az Õt határtalanul szeretõ Isten kezében tudja. Az Õ kezébõl veszi. Mert Neki szolgál. Életét beállítja Isten tervébe, melyrõl már magának is kimondta: jó. Ezért örvendezik, a nyomorúság ellenére kitartó és az imádságban nem restül meg. Mert látja a láthatatlant.
Ezt vettem észre magamon én is. Ha magamnak, de bárki más embernek szolgáltam, hamar kiégtem, elvesztettem a lendületem és Pál ezen szavai is értelmetlenül, üresen hangzottak fülemben. Meginogtam, mert elismerést, megbecsülést vártam emberektõl, vagy megelégedést önmagamtól. De amikor szolgálatomat, férj-mivoltomat, apalétemet, életemet, szolgálatomat Jézustól vettem, minden megváltozott. Ehhez kell mindig mindenben megvizsgálnom magam.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.