Aki féli az Urat, gyûlöli a rosszat. (Péld 8,13a)

Azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek Istennek a Krisztus Jézusban. (Róm 6,11)

Olvasmányok: Jn 3,31-36 és 1Móz 16,1-16

Január 28.

Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. Róm 6,11

Az ige kulcsa ez: Krisztus Jézusban! Nélküle csak a bûn töretlen uralmát tapasztalhatom magamban. De most már - ha Õhozzá tartozom - az Õ halálának és feltámadásának erejével számolhatok, hogy Istennek éljek. Nem magamnak beszélem be ezt, hanem hittel elfogadom, amit Isten errõl kijelent.
Igaz, ehhez az is szükséges, hogy elismerjem: mi a bûn! Ágostai Hitvallásunk 2. cikke - a Biblia alapján - azt tanítja, hogy "Ádám bûnbeesése óta a származás természetes rendjében minden ember bûnösen születik. Tehát Isten félelme és az Istenbe vetett bizodalom nélkül, bûnös kívánsággal. Ez az eredendõ betegség vagy romlás valóságos bûn, kárhozatot és örök halált hoz most is azokra, akik a keresztség által és a Szentlélektõl újjá nem születnek".
Elõzõleg Pál apostol éppen a keresztségrõl ír, melynek lényege a Krisztus halálába való eltemettetés, hogy azután - hit által - új életben járjunk az élõ Úrral! Mert az értünk emberré lett Fiúnak a halálba kellett merülnie ahhoz, hogy bûnbocsánatot és életet kaphassunk! Fia kereszthalálában az én bûnös lényemet, "óemberemet" sújtotta ítéletével Isten, feltámadásában pedig új és örök életet készített nekem. A keresztség azt mutatja meg, hogy ez rám is érvényes! "Ez azonban nem >>automatikusan<<, mintegy mágikus, varázslatszerû cselekedettel történik. Ezért válik az Istennek a keresztségben nekünk juttatott ajándéka állandó feladattá és követeléssé. ... Pál tiltakozik és küzd a keresztségnek minden olyan értelmezése ellen, mely belõle automatikusan ható mágikus cselekményt csinál: a keresztség nem önmagában véve biztosítja az embert a bûn és következményei, az ítélet és halál ellen" - figyelmeztet erre Karner Károly, Isten igazsága címû könyvében.
Akik hit által megismertük Jézust, mint Megváltónkat, arra hívattunk el, hogy többé ne magunknak, hanem valóban Istennek éljünk!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.