Hozz ki engem a börtönbõl, hogy magasztalhassam nevedet! (Zsolt 142,8a)

Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. (2Kor 3,17b)

Olvasmányok: Jn 1,43-51 és 1Móz 15,1-21

Január 27.

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 2Kor 3,17

Ez a sokat használt fogalom... minden torzulás, minden visszaélés, minden félremagyarázás ellenére jóízû szó a szánkban. Szabadság. Amikor kimondjuk, ott van mögötte a vágyunk is, de jó lenne szabadnak lenni; meg ott van a beismerés is, mennyi minden tart fogva, korlátozza mozgásterünket. Vannak nagy idealisták, akik a zászlójukra tûzik a szabadság jelszavát, s közben azt hiszik, ha valamitõl megszabadulunk, akkor minden jobb lesz. A keresztény ember tudja, hogy jobb csak akkor lesz, ha valamire szabadulunk meg. Így szorulhat háttérbe a szabadosság kísértése, így kerülhetjük el a megszabadulás utáni üresség veszélyét.
Luther sokféle módon figyelmeztet, hogy a szabadság nem emberi találmány. A mi szabadság-félreértésünk abban van, hogy ha megszabadulunk valamitõl, szabadok is maradunk. Jézus emlékeztet arra, hogy ha a gonosz lélek távozik az emberbõl, akkor hét másik, az elõzõnél gonoszabb tör a helyére, foglalja el életünket.
A szabadság nem emberekhez és nem helyhez köthetõ. Egyedül Isten Szentlelkéhez. Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság - olvassuk igénket. A Szentlélek tud megszabadítani, felszabadítani, szabaddá tenni. Õ tudja valósággá tenni azt, amit Jézus így fogalmaz: "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (Jn 8,36).
Pál mindezt annak kapcsán írja, hogy azok, akik Krisztusban ismerték meg az Istent, azoknak a szívérõl lehull az a lepel, ami eltakarja, vagy elhomályosítja a valóságot. Krisztusban eltûnik a lepel. Leplezetlenül láthatjuk meg a valóságot, a bûn valóságát, ami tönkre tesz, és a megváltás valóságát, ami képes kiváltani minden rossz fogságából. Tisztán látni azt, amibõl szabadulni kell, s tisztán meglátni a Szabadítót magát. Ehhez kell az, hogy a Szentlélek leleplezzen.
A Szentlélek azonban olyan, mint a szél, tanítja Jézus, ott fúj, ahol akar. Éppen ezért életbevágóan fontos, hogy kérjük: Isten adja meg nekünk a Lelket. S Jézus maga mondja egy példázat csattanójaként: ha ti - gonosz létetekre - tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.