Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdetiszám. (Zsolt 51,17)

Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentõl kapott erõvel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsõíttessék Jézus Krisztus által. (1Pt 4,11)

Olvasmányok: 1Jn 3,1-6 és 1Móz 2,4b-17

Január 7.

"Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentõl kapott erõvel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsõitessék Jézus Krisztus által, akié a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." 1Pt.4,11

Ez az ige a szolgálatról szól. A szavakkal végzett és a kézzel fogható, látható szolgálatról. Könnyû lenne azt mondani, hogy ez az ige csak és kizárólag a lelkészi munkát akarja leírni, keretek közé zárni, vagy meghatározni. Minden jószándékú emberi cselekedet lehet isteni indíttatású! A legegyszerûbb, a kimondott szó és a legnagyobb fáradozással járó törekvés is. Vagyis minden emberi megnyilvánulásunk.
De valóban, a prédikáció leginkább a lelkészi feladatok közé tartozik, s mint ilyen sokak által elérhetõ, látható. De egy-egy igébõl kiindulva minden ember adhat igei tanácsot, segítséget, mintegy "prédikálhat" bárki. Péter azt mondja, hogy az az ember, aki megszólaltatja Isten beszédét, annak azt felelõsséggel és végtelen alázattal kell megtennie. Gyakran nem is tudjuk mekkora felelõsség ez.
Sokszor halljuk ezt: "A szó elszáll...". Hogy mennyire nem így van ezt, az is bizonyítja, hogy a legtöbb, évekig, évtizedekig fájó sebek egy-egy meggondolatlan szótól származnak. S igen, egy rosszul megfogalmazott igeinek tûnõ üzenet is hozhat lelki sebeket, amikor az igét valaki félre érti, s ezek után önkéntelenül, vagy akarva félre is magyarázza. Helytelen, ha valaki a saját meggyõzõdését akarja a Szentírással igazoltatni. "Ha valaki prédikál..." mondja az ige. Igen, ha valaki ezt a felelõsséget elvállalja, vagy magától az Úrtól ezt megkapja, csak úgy és akkor lesz hiteles szavaiban, ha az élete lesz pecsét a szavain.
"Úgy szolgáljon". Sokszor a szavak nélküli szolgálat még nehezebb, mint a verbális. Mert gyakorta nem sikerül eléggé türelmesnek lennünk, nem vagyunk elég toleránsak, s sajnos nem tûnünk sokszor Krisztus arcúnak sem! Amikor bírálat, vagy negatív kritika ér bennünket a világ felõl, akkor az esik rosszul, az fáj legjobban, amikor azt halljuk: "Tõled, mint keresztyén embertõl nem ezt vártam volna!" Mert igen, a világ valóba várja-lesi a keresztyének megnyilvánulásait. S ki a világ? A hitetlen szomszédod, fõnököd, családtagod.
Isten õrizzen attól, hogy miattad, vagy éppen miattam fordítson hátat valaki az Istennek, egyháznak! Mert nem tudtál, mert nem tudtam jól, jót mondani, tenni! Hiszem, hogy ha kérjük, akkor Isten Szentlelke valóban alkalmassá teheti és teszi a szavainkat és tetteinket, hogy méltók legyenek Jézus Krisztus nevéhez!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.