Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse õket. (Ez 34,23a)

A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra. (Zsid 13,20-21a)

Olvasmányok: Lk 12,35-40 és Róm 8,31b-39

Lekció:Lk 12,35-40 Ézs 30,8-17 .

Igehirdetési ige:2Tim 4,1-8

December 31.
Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélõszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. (2Kor 5,10)

Futkározó próféták, hirtelen felbukkanó szekták, alvajáró csillagnézõk 999 szilveszter éjszakájára megjósolták a "világ végét". A jóslatot hívõk és hitetlenek egyaránt komolyan vették, mindenki a templomokba tódult, remegve és imádkozva várta az éjfélt. Akkor nem történt semmi. Újév napján ezért mindenki örömmámorban úszott, ismeretlenek borultak egymás nyakába. Azóta ünnepli a világ az esztendõ fordulóját. Az ünneplés pedig "mindent elsöprõ", bút és örömöt mámorba fojtó.
Természetes, hogy ünnepelünk, pezsgõt is bontunk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy minden szilveszter közelebb visz az utolsó naphoz, a Krisztussal való találkozáshoz. Igen, Krisztus jön, lesz számadás, nem ma éjfélkor, nem világi bíróság elõtt, de nem is általunk meghatározható idõpontban. Az idõpontot a Teremtõ Úr határozza meg. Mindenki odakerül majd az örök Bíró elé. Isten rendelte így, akinek szeretetébõl élünk ezen a világon.
Ugyancsak õ akarta azt is, hogy a bírói székben az egyszülött Fiú, maga Jézus Krisztus üljön. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Õ fog ítélni minket, aki feláldozta életét értünk. Õ lát be szívünk mélyére is, aki eddig is ismert minket, nemcsak vétkeinket és mulasztásainkat, de fel-fellángoló jó szándékainkat, a jóra való készségünket is. Ismeri önmagunk feletti bánkódásunkat is azon, ha elrontottuk más örömét, ha nem sikerült megvigasztalnunk valakit.
Jézus fog ítélni. Megvizsgálja, tettük-e dolgunkat hálából azért, mert bûneinket felvitte a keresztfára, s megbocsátotta. Sugároztuk-e magunk körül a tõle kapott szeretet fényét? Felismertük-e õt az éhezõben és a szomjazóban, a mezítelenben s minden rászorulóban, vagy sem? Segítettünk-e rajtuk?
Azt akarja mondani akkor minden megváltottjának: "Jöjjetek, Atyám áldottai, s örököljétek a mennyek országát!"

Uram!
A mulandó idõben számomra te jelented az állandóságot. Áldott légy, hogy az elmúlt évben is megtapasztaltam segítségedet. Köszönöm mindazt a jót, amit tõled kaptam, szeretteimet, akik mellettem álltak. Készíts fel a veled való találkozásra, s állíts jobbodra engem! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.