Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! (4Móz 6,25)

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: õ jött el a világba. (Jn 1,9)

Olvasmányok: Jak 5,13-16 és 2Krón 6,1-21

Szeptember 11.
Jézus mondta: "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyûlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Mt 6,24)

A kétfelé sántikáló embert figyelmezteti Jézus ennek tarthatatlanságára. Arra, hogy aki az élõ Isten, a szeretõ mennyei Atya szolgálata mellett megpróbálja szeretni a mammont, az elõbb-utóbb elszakad az igaz Istentõl. Hiszen "senki sem szolgálhat két úrnak"!
Sokféle mammon létezik. Sokaknak valamilyen szenvedély az istene. "Az az enyém, amit megiszom!" - mondják. S az étel és az ital, a cigaretta vagy a kábítószer fontosabb lesz Istennél, a házastársnál, a gyermeknél és a szülõnél. Háttérbe szorul a kötelesség és a munka is. Egy darabig vallják: "Tudom a mértéket, s azt is tudni fogom, mikor kell abbahagyni!" Ezzel szemben a lejtõ meredek, a lidércfény egyre csábítóbb, s az ingoványban csak befelé vezetnek az utak. Már régen nem az ember, hanem a mammon az erõsebb! S szabadulni tõle önerõbõl már nem lehet! Családtagoknak, az egész társadalomnak kell összefogniuk. A nagyon drága elvonókúrák csak keveseken segítenek. Az igazi szabadító Jézus, aki nem elvonó-, hanem ajándékozó kúrára hívja a mammon megkötözöttjeit. Áldottak, aki benne testvért és barátot találnak. A teljes gyógyulás az egész életet átfogó harc eredménye, napi gyõzelmekkel - Jézus segítségével!
Jézus szavát így is érthetjük: "Nem szolgálhattok Istennek és önmagatoknak!" Az önmagával dicsekedõ farizeusnak önmaga az istene, s önmagát helyezte szíve rejtett, legbelsõ oltárára. Talán ez a mammon a leggyakoribb. Nemcsak tehetségükkel, de tisztességükkel, az Isten iránti hûségükkel, sõt alázatukkal is dicsekszenek még Krisztus-követõk is. Csak hogy kitûnjenek a többiek közül.
Egyedül Jézus tud ettõl a mammontól megszabadítani. Ám nem "olvassa" fejünkre bûneinket, mint ahogyan egy régi sláger teszi: "Te cézárnak hiszed magad, s hazugság minden szavad!" Jézus szelíden közelít. Szelídsége mellett egyszer csak feltûnik bántó harsányságunk, igazságszeretete láttán fájni kezdenek hazugságaink. Elõlegezõ szeretete miatt szégyellni kezdjük követelõzõ, másokon uralkodni akaró természetünket. S anélkül hogy mondaná, bûnbánatra intenek tévedéseink, hibáink és tengernyi mulasztásunk. Térdre kell hát esnünk elõtte: "Én Uram, és én Istenem!" Énünk trónfosztása után õ kerül az elsõ helyre szívünkben. Az a hely egyedül õt illeti meg!

Uram!

Jöjj, lakozzál bennem, Ne lakhasson más e szívben!
Hadd legyen már itt lenn Szüntelen
Templomoddá szívem-lelkem! Mindenben
Mindig közellévõ, Csakis téged lásson,
Jelentsd magad nékem, Leborulva áldjon! (EÉ 280,5)Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.