Ne ítélj!


Istenem add,hogy ne ítéljek---
Mit tudom én,honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé,a népeké.
Istenem add,hogy ne ítéljek.

Istenem add,hogy ne bíráljak:
Erélyt,hibát és tévedést
Egy óriási összhangnak lássak---
A dolgok oly bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
és lábaidhoz együtt hullnak.
Mi oly együgyűen ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem,add,hogy mind halkabb legyek----
Versben s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő,
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más,mint egy szelíd
igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke,mely a szívek helyére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azon felül.

Reményik Sándor

Válasz

Bibliai elmélkedések az év minden napjára



Csak a fölöslegesből adsz?

"
Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj,csak menj,és tégy úgy,ahogyan mondtad:
de előbb készíts belőle egy kis lepényt,és hozd ki nekem!

Magadnak és a fiadnak csak azután készíts!" (1 Kir 17,13)


Ne nyugodj addig,míg nem fér bele mindenki a szívedbe! És akkor adj!





Illés próféta a legnagyobbak egyike volt.

Az Újszövetségben olvashatjuk,hogy Mózessel együtt az Úr Jézussal beszélgetett a
megdicsőülés hegyén,Illést az Úr forgószélben vitte föl az égbe (2 Kir 2,11)
amihez hasonlóval sem találkozott senki soha.

Isten kiválasztott eszköze volt. Másfelől pedig ugyanaz az Illés jövevényként élt számos
helyen,egy özvegyasszony gondoskodott róla,menekült a király és felesége elől hosszú ideig.

Ha úgy tetszik napról napra élt. És volt úgy,hogy el is keseredett.

Újszövetségi fogalmakkal úgy tudnám jellemezni a magatartást,hogy mindennap ráhagyatkozott Isten gondoskodó kegyelmére,valamint bizonyságtevő életet élt,

azaz nyilvánvalóvá tette,hogy kinek a szolgálatában áll. Ami a benső világát illeti,
szoros,folyamatos kapcsolatban volt az Úrral,ami azt jelentette,hogy bizalommal tárta fel neki a kéréseit,illetve hogy Isten is nyilvánvalóvá tette Illést előtt a szándékát.

Illés lényének ez a magatartásbeli és benső egysége,azaz tetteinek és lelkének összhangja
nemcsak Isten előtt,hanem----úgy látszik---a sareptai özvegyasszony előtt is olyan
valakivé tette,akinek lehetett adni a szavára, s akinek életpéldája minta volt.

Csakis így fordulhatott elő,hogy ez a pogány származású asszony mindenét rábízta az
élő Úrra. /Fs/

Válasz