Bibliai elmélkedések    2015.05.11.,


Mindeütt jelenvaló

Olvasmány:
139  zsoltár


" Hova menjek lelked elől?  Orcád előlől hova fussak?"    (Zsolt  139, 7 ).

Tanúd az Isten.Melletted vagy ellened?


Elfutni Isten elől?Lehetetlen.Mint ahogy az is hogy elhurcoljanak előle.
Milyen Isten az,aki csak egy bizonyos országé,területé,népé,koré? Az az ördög,hisz ő akar magáénak hazudni
egy területet,kiszakítani egy népet,kilopni egy lelket,kiaparni egy szívet magának mindabból,ami az Istené,.
Ha csak rajta múlna,hiába erőlködne. Isten tulajdona fölött nincs hatalma.
De kettőn áll a vásár: kísértő kiváncsiságunkban,határkereső ostobaságunkban fölajálhatjuk magunkat neki.
Aki Isten mindenütt jelenvalóságát nyomasztónak éli meg,az nem teljesen Istenné. Ugyanis aki egészen az övé,azt
felszabadító örömmel,bátorsággal tölti el a gondolat: Isten itt van velem, A bötrtönben is,a gyászban is,a
megaláztatásban is, a haldoklásban is,a világ és a sorsom legelhagyotottabb,legveszedelmesebb,leggyilkosabb
helyein is,ahol elvehetik az életem,de Istent tőlem és engem tőle soha.
Mindenképp megment.
Vagy életemben,vagy lalálomban.
De velem marad,magához emel.
Vizsgáld meg a szíved: örülsz annak,hogy Isten látja benned mindazt,amiről senki sem tud?  Örülsz,hogy tanúja
volt ma minden percednek?     /SzH/


valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a tegtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot.

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

(Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén)



""Hála pedig az Istennek,aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban,és az ő ismeretének illatját minden
helyen megjelenteti mi általunk.""  (2 Kor 2,14).