Manapság nagyon gyakran lehet hallani fiataloktól, középkorúaktól, idősektől: Nincs időm, nem érek rá. Mindenki rohan, mindenki lót-fut, „értsd már meg, nem érek rá.” Az igazság azonban az, hogy az ember csak akkor nem szakít valamire időt, ha nem akar.
Aztán nem egyszer hallani: Nem érek rá hinni, nem érek rá templomba járni, nem érek rá Istennek szolgálni, de ráérek aggodalmaskodni,ráérek káromkodni, ráérek szenvedélyeknek hódolni, ráérek másoknak az életébe belerontani, haszontalan dolgokkal foglalkozni. Ugye, hogy van időm arra, amit meg akarok tenni, és nincs időm arra, ami számomra nem fontos. A Szentírásban a példázatok mindig olyanok, mint a gyöngyszemek, csak csodálkozni lehet, hogy milyen fényt sugároznak,hogy mennyi számunkra fontos tanulságot tartalmaznak, hogy mennyire hozzánk szólnak, hogy mennyire rólunk szólnak. A tíz szűzről szóló példázatban Jézus Krisztus egy látszólag egyszerű kis történetet mesél el öt olyan szűzről, aki örömmel és felkészülve várta a vőlegény érkezését, és öt szűzről, aki balgasága miatt, mindenről lemarad, saját hibája miatt eldobta magától a nagy lehetőséget: együtt lenni a lakodalmas házban a vőlegény menyegzőjén.
Valahogy a világ mindig két felé oszlik: vannak a könnyen tanulékonyak és fogékonyak és vannak a balgák és süketek, akiknek nem jut el a szívükig és értelmükig a szó, bármennyiszer is elhangzik egy figyelmeztetés. Aztán a szívükkel halló embereknek örömben és békességben lesz részük, a süket szívüek jussa pedig, a bosszakondás lesz.A példázat szerint tíz szűz várta a vőlegény érkezését. A vőlegény azonban késett, így a szűzek elaludtak. Éjfél tájban azonban arra riadtak, hogy közeledik a vőlegény egész násznépével. Ötön közülük elővették az olajukat és megtöltve mécsesüket izgatottan várták a vőlegény megjelenését. A másik öt szűz is izgatott volt, de haragos is,hiszen az ő lámpásukból is kifogyott az olaj, és nem volt mivel pótolni. Nem gondolták volna, hogy késik a vőlegény, hogy elfogy az olaj, hogy gondoskodni kellene utánpótlásról, nem voltak felkészülve igazán, nem így számították, így aztán bosszakondva ugyan, de elindultak olajat keresni. Közben megérkezett a vőlegény, az öt okos szűz a násznéppel együtt bevonult a lakodalmas házba, az ajtót pedig bezárták. Nemsokára megérkezett az öt balga szűz is, égett ugyan a mécsesük, de egy kissé elkéstek, lekésték a bejutás lehetőségét.
Szerettek volna bekérezkedni, de ekkor elhangzik a számukra keserű mondat: Nem ismerlek titeket.
Testvéreim, az adventi időszak a várakozásnak az ideje, hiszen maga a szó is arra a valakire utal, Aki eljövedő. Talán arra gondolunk, hogy Advent a Karácsonynak a várása. Az is, azonban ennél többet jelent,hiszen mi arra a valakire várunk, Aki visszajön majd ítélni eleveneket és holtakat. Nemcsak az a várakozásnak az ideje, amikor a hangulat kedvéért meggyújtjuk az adventi koszorún a gyertyákat, nemcsak ez a négy vasárnap jelenti, és kell jelentse számunkra az adventet, amikor készülünk Krisztus, Isten Fiának születésére, hanem az esztendő minden napja a várakozásnak a napja. Mi örök adventben élnünk. Jézus Krisztus megígérte, hogy visszajön az ég felhőin, és meg vagyok győződve, hogy nem okoz csalódást benne hívő népének. Ő megígérte, hogy visszajön,azonban azt az egyet nem mondta, hogy mikor. A példázatbeli tíz szűz sem tudta, hogy mikor fog betoppani, mikor érkezik meg a vőlegény, csak annyit tudtak, hogy jönnie kell, és ők várakoztak. Mi is csak ennyit tudunk, hogy visszajön, és a mi feladatunk is ugyanaz, mind a tíz szűzé, várakozni. Azonban nem mindegy, hogy hogyan várjuk őt. Azt mondja a Szentírás: Legyen a ti derekatok felövezve, készek legyetek az Ő fogadására, mert még ma itt lehet. Vajon te testvérem, fel vagy-e készülve? Van-e elég olaj a lámpásodban, van-e elég szeretet a szívedben, van-e elég hit a te életedben, van-e elég reménység a te lelkedben? Vajon készen találna téged az Úr, ha ma visszajönne, hogy elragadjon? Ha ma megállana előtted, mit mondanál Neki: Nincs olaj a lámpásomba? Nem gondoltam volna, hogy ma betoppansz? Egy kicsit később vártalak? Hogyan fog majd szabadkozni sok ember, amikor megérkezik a vőlegény. Ráérünk még, testvéreim? Ráérsz még ifjú testvérem arra, hogy Istennek add át életed, hogy ezt az általad úgymond nem túl divatos, modern Krisztushitet magadénak valljad? És ráérsz-e még középkorú testvérem arra, hogy kivárjad a nyugdíjazásodat, vagy éppen a hajlott kort, hogy több időd legyen, ha egyáltalán akkor is akarsz majd időt szakítani Reá? És ráérsz-e még idős testvérem arra, hogy Isten tenyerébe tegyed életedet?
Érjetek rá arra, hogy olajat töltsetek lámpásaitokba, és figyelmeztessetek másokat is: Nem tudjuk mely órában jön el az Úr, de azt tudjuk, hogy bizonyosan megérkezik. Nem lehet az utolsó pillanatban kapkodni, nem lehet akkor már szabadkozni, hanem most kell cselekedni. Szakítsatok időt Istenre, egymásra, magatokra, a készülődésre.