Túrmezei Erzsébet
VÁNDORMADARAK

A nyárszagú fészkek
vonzása kiégett,
húzza már az éket
a vonuló csapat;
növekedő árnyak,
erősödő szárnyak,
s indulnak a bátrak
a hűlő ég alatt.

Nem néznek már hátra
a hazai tájra,
ösztön őskorbácsa
űzi-hajtja őket
át a nagyvilágon,
túl az óceánon,
ahol héthatáron
sem látják a földet...

Ki tudja, ki érti,
útjukat ki méri?
Oltalmát mi kéri
az égi erőnek?
És még mi van hátra?
De a kapu tárva,
s a fészek a nyárra
visszavárja őket!
Lukátsi Vilma

00000026.gif

Válasz

ŐSZI DAL

Köd borong, száll a daru
Zúgva fenn az égen;
Száll s meleg hazát keres
Déli messzeségen;
Néki ott virít a hon,
Hol nincs tél az ormokon.

Sárga a virágbokor,
A lomb hervadó;
Amit látsz, ó, föld fia,
Hamvatag, mulandó.
Gyarló létből a kebel
Jobb hazába esdekel.

Szív, beteg szív, itt az Ősz;
lombjaid lehulltak,
S többé földileg neked
Ők ki nem virulnak:
De ne szálljon bú reád:
Lelsz te is majd más hazát
Bajza József

enen022.jpg

Válasz

Ó, Isten, Te vagy Istenem,
hozzád vágyakozom!
Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem,
mint kiszikkadt, kopár víztelen föld.
Mert szereteted az életnél is jobb,
ajkam Téged dicsőít.
Ezért Téged áldalak, amíg élek,
nevedet imádva emelem föl kezem.
Fekvőhelyemen is Rád gondolok,
minden őrváltáskor Rólad elmélkedem.
Mert Te voltál a segítségem.
Szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád lelkem,
jobboldaladdal támogatsz engem.

Zsolt 63,2.4-5.7...9.

Válasz

Vadas József:
Álljatok meg a fák előtt és kérdezzétek meg tőlük!

Ha lerogytok a földre, s úgy érzitek, hogy
rátok szakadnak a felhők,
Ha hosszú viták meddősége kiegyenesíti
agytekervényeiteket,
Ha úgy érzitek, hogy nem érdemes dolgozni, tenni
se önmagatokért, se másokért,
Ha úgy érzitek, hogy nem érdemes élni, mert az
élet is, a halál is igazságtalan

- Akkor álljatok meg a fák előtt és kérdezzétek meg tőlük,
hogy hányszor ölelte testüket a fagy,
hányszor törte le ágaikat a vihar,
hányszor tikkadtak el a nyár forróságában
- kérdezzétek meg tőlük,
hogy hány tavaszon vajúdtak új rügyet, új virágot,
s hányszor érleltek zamatos gyümölcsöt mindannyiótoknak.
Álljatok meg a fák előtt, és kérdezzétek meg tőlük!

Válasz

Uram, köszönöm

Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi, mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
És még mennyi mindent köszönök Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt.
Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam,
Köszönöm az életet, amit tőled kaptam.

(Szabó Sándor)

Előzmény

Válasz

Gerzsenyi Sándor- HÍD VAGYOK
Isten engem hídnak vetett
közétek, szegény, vétkes embertársak.
Az egyik part a szívetek,
a másik: Ő, ki messze-messze trónol.
Hozzá – nektek – én híd leszek,
Csak merjetek felé indulni, bátran.
Előre, Őrá nézzetek!
Ne rémítsen, ha olykor balga ívem,
e híd: a szívem – megremeg.
Múló anyag csupán, bús, fáradékony.
Ti mégse, mégse féljetek.
A túlsó partra, nagyszívű Atyánkhoz
két átszögezett kéz vezet,
két kéz emeli riadt szívem ívét.
Dúlhat rémítő fergeteg,
szökőárként zúghat felém a hullám, -
elvesznünk többé nem lehet.
A túlsó partról bő kegyelem árad,
megtart, vezet, véd és szeret.
Szakasszátok el magatokat a bűntől!
Hozzá - nektek – én híd leszek.
Közétek, szegény, vétkes embertársak,
Isten engem hídnak vetett.

Előzmény

Válasz

HOZZÁD KÖTÖTTEN – MÉGIS SZABADON!


(Tiele -Winckler Éva (Fordította: Túrmezei Erzsébet))

Elhívtál! – Mérhetetlen kegyelem!
Szolgálatodra! – Drága kiváltságunk!
Szereteted érezve szüntelen,
ha Te vezetsz, béke útjain járunk.

Csak egyet követelsz tőlünk: hűséget.
Jele engedelmesség, bizalom,
magunk új meg új átadása néked,
Hozzád kötötten – mégis szabadon!

Előzmény

Válasz

KÖSZÖNÖM, ISTENEM!

(Dénes Ferenc)

Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra,
nem ölsz meg, mint halálra méltót,
de megtapostad ama régi kígyót,
mely tönkretette emberéletünk…
Hogy szívemben van égő vágy utánad,
hogy mindent, mindent megtalálok nálad,
mire szükségem van…
Hogy bűneimet még meg tudom bánni,
az elveszettek sorsát tudom szánni,
hogy szabad sírni, szabad mosolyogni,
s gyarló életemet Tehozzád vonszolni,
hogy egedből még rám ragyog a nap,
s aki hozzád jön, mind kegyelmet kap…
Hogy van még ruhám és van kenyerem,
hogy van még IGE és van KEGYELEM,
s hogy e kegyelemből,
Fiad érdeméért
– ígéreted szerint –
a mennyet elnyerem:
KÖSZÖNÖM, ISTENEM!

Előzmény

Válasz

Füle Lajos :Versei
FÁJT MÁR NEKED A BŰN?

"Nincs egyebem, csak a bűn"
Kálvin
Fájt már neked a bűn?
Jobban mint a fogad,
gyomrod vagy derekad?
S akadt már orvosod?
Vagy átmenetileg
segített rajta csak
pár ismert háziszer:
önigazság-tapasz,
felejtés-pirula,
hazugság cseppjei?
De meddig? S mit csinálsz,
ha egyszer újra fáj
s jobban mint valaha?
Mert krónikus a baj,
és fájni fog a bűn,
jobban, mint a fogad,
gyomrod vagy derekad.

ISTENNEK HÁTTAL
Aki ISTENNEK háttal fordul,
csak a maga árnyékát látja.
Aki ISTENTŐL elfelé megy,
annak szüntelen nő az árnya,
míg belevész az éjszakába.

SIESSETEK, HAMAR LEJÁR!
Siessetek, hamar lejár!
Kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad,
borulj le a kereszt alatt!
Elszáll a perc, az életed.
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
ma kérd ATYÁD bocsánatát!

TÉGY, URAM, ENGEM ÁLDÁSSÁ!
Tégy, URAM, engem áldássá!
LELKEDET úgy várom.
Tedd TE a szívem hálássá,
hogy Neked szolgáljon!
Bárhova küldesz, ajkamról
zengjen az új ének!
Tégy, URAM, engem áldássá!
Oly sok a bús élet.

ISMÉT KERES
Ismét keres,
mikor ajkunk körül
eltévednek a nevetések,
szánkban a szó,
bensőnkben az öröm.
Mikor magunknak is
idegenül lengünk az űrben,
mint fán levél
hullás előtti pillanatban...
Ott ránk talál
ismét és végérvényesen.

Ó REGGELEK
Ó reggelek, színig rakott
kosarai a kegyelemnek!
De jó, hogy jöttök, egyre jöttök
az éjszakák őserdejéből!
Tibennetek újul az ember,
hisz újrakezd harcolni, élni
naponta, míg elébe jöttök
világossággal, friss erővel,
meleg kenyérrel, új Igével.
Már az se fáj úgy, hogy a tegnap
eltékozolva néz utánam.
Hiszek a mában, újulásban,
s új életet kezdek-e hitben,
hisz -öltözködve napsugárba-
mosolygó arccal néz az ISTEN.

Előzmény

Válasz

Áldjon az Úr Jézus benneteket!
Hol lehet verset , ének szöveget betenni a Fórumba:
Köszönöm:
Kata

Előzmény

Válasz