. Az Isten.
A bálványimádó házában egy istenfélő fiú lakott. A fiú így szólt a bálványimádóhoz: „Csak egy Isten van, ki az eget és földet teremtette. Ő ad nekünk napvilágot és esőt. Ő látja cselek-véseinket és hallja imáinkat, Ő, az élő Isten, büntethet és jutalmazhat, megszabadíthat vagy megronthat minket. Ezen bálványok itt csak földből készítvék; nem látnak és nem hallanak, és nekünk sem jót, sem rosszat nem tehetnek.” Azonban a pogány nem hallgatott az igazságra.
Midőn egyszer a bálványimádó kiment a rétre, a fiú egy botot fogott kezébe, és összerombolta a bálványokat, csak a legnagyobbikat hagyván meg épen; a botot pedig ennek kezébe dugta. „Ki tette ezt?” kérdé a pogány. A gyermek mondá: „Nem hiszed-e, hogy a te nagy bálványod az ő kisebb társait összerombolhatta?” „Nem,” kiáltotta a pogány, „azt én nem hiszem; mert kezét még soha meg nem mozdította. Te tetted ezt, te gonosz gyermek, és ezen gonosz¬sá-godért ugyanazon bottal foglak agyonverni.” Azonban a gyermek nyájasan így szólt: „Óh, ne haragudjál! Ha bálványképedet még arra sem tartod képesnek, mit én gyönge gyermek-karommal tudtam véghezvinni; miként lehetne ő az Isten, ki az eget és földet teremtette!” A pogány elnémult, elmélkedni kezdett, a még fönnmaradt bálványképet ledöntötte, és térdeire esvén, legelőször imádá az igaz Istent.
Ki téged Istenünk
Imád és megismer:
Tebenned e földön
Szerető atyát nyer.

Előzmény

Válasz

Egy amerikai prédikátor története
Egy amerikai prédikátor története

Egy nap egy George nevű férfi kifeszített egy kötelet a Niagara felett,
és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel.
Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi
a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.

Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak
- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!

George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától
kísérve visszakerekezett. Az emberek éljenezték, ünnepelték:
- Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod.

- Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? - kérdezte George.

Az emberek döbbenten, és haragosan húzódtak vissza.

- Senki sem bízik bennem? - kérdezte George - Hisz az előbb még mindannyian hittetek.

Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és
átmegy George-dzsal. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot,
amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett,
elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett,
a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel.

- Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad!

Ekkor valaki megkérdezte a kislányt: - Hogyan volt annyi bátorságod, hogy
felülj a vázra George elé?

- Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek benne, hanem bízom is benne.

Válasz

Reggeli fohász
Jóságnak és szeretetnek Istene! Tiéd szívemnek első dobbanása ezen a reggelen is. Látom lelki szemeimmel az új reménységek új egét. Hálám első szava a Tiéd, jó Atyám. Őrző pásztorom vol¬tál az éjszaka csendjében és sötétjében, megóv¬tad életem és szeretteim életét minden bajtól. Jó látni őket is erőben, egészségben, megújult élni¬ akarással az étet ekéjének szarvához állni és dol¬gozni a mindennapi kenyérért.
Az életnek egyik vándora vagyok bölcsőmtől mindaddig, míg koporsóm födele rám zárul. Ezen a vándorúton nagyon egyedül (ennék, ha Te nem volnál mindig velem, ha nem vigyáznál erőtlen emberi lépteimre, és ha lelkiismeretem szavain keresztül újra meg újra nem figyelmeztetnél. Ezen a reggelen emelj fel a bizalomnak és a bátor hit¬nek magaslatára, hogy így gondolatban felmér¬hessem eddigi életem látóhatárát. És ha azt ta¬pasztalom, hogy sok volt életemben a tévedés és gyarlóság, engedd, hogy azokat kiküszöböljem, és ha van lehetőség rá, hibáimat jóvá tegyem. A jövőt elrejted emberi szemeink elől, előlem is, de bízom Benned, hogy vigyázni fogsz rám, és gond¬. viselésed fog vezérelni az erkölcsi törvények be¬tartásában, hitem gyakorlásában.
Könyörgök Családomért ,Népemért mind azokért akik nem ismernek,vagy nem akarnak ismerni.
Had lássák meg a hozzád vezető utat.
Ámen

Válasz

Ez a kiengesztelő megjegyzés a Kolosséi levélben tükrözi a Krisztusban mint páskaáldozatban való hitet. Lehetséges, hogy ezt a levelet Timóteus írta Pál nevében, mialatt Pál Caesareában Heródes palotájába volt bebörtönözve körülbelül Kr. u. 57-ben a páska idején (vö. ApCsel 23:35). A levél a szertartásos páskavacsora mintáját követi hálaadással és közbenjárással (Kol 1:3-14) a köszöntés után (Kol 1:1-2), amit három himnusz (Kol 1:15-20; 2:9-15; 3:1-5), három tanítás és egy utószó követ (Kol 4:7-18). Az első himnusz és tanítás témája a Krisztus szenvedései által való megbékélés, de az egész levél Krisztus halálának és feltámadásának eseményét tükrözi.
A megbékélés szolgálata magában foglalja az Isten Lelkéből való részesedést is. A Lélek (pneuma) 14-szer fordul elő az Efézusi levélben és legalább 11-szer utal Isten Lelkére. Lehetséges, hogy ez a Laodiceaiaknak írt levél, amit Kol 4:16 említ és hogy ezt Pál nevében írta Lukács mintegy Kr. u. 57-ben egy pünkösdi szertartásos vacsora keretében, a Kolosséi levél megírása után következő 50 napon belül. Tükhikosz vitte el mindkét levelet a Lükosz völgyében levő gyülekezetekhez (Kol 4:7; Ef 6:21).
A társadalmi megbékélés legyőzte a zsidók és pogányok közti elidegenülés állapotát. Krisztus áldozata által a pogányok, akik egykor távol voltak Istentől, közel kerültek „a Krisztus vére által“ (Ef 2:13).
A zsidók és a pogányok megbékélését, ami Krisztus egyetlen testében ment végbe, egy himnusz írja le abban, hogy Krisztus halála által „lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést“ (Ef 2:14-18). Csak Kr.u. 70-ben dőlt le szó szerint is a pogányok és zsidó asszonyok közti választófal, de teljesen indokolt arra gondolnunk, hogy Pál szimbolikus előrejelzést látott abban az eseményben, mivel a lerombolt falról nemsokkal azután írta ezt a himnuszt, hogy majdnem meglincselték, amikor az a szóbeszéd terjedt el, hogy az Efézusból származó görög Trofimoszt bevitte az elválasztó fal mögé (ApCsel 21:27-36). Lehetséges, hogy az Isztanbuli Múzeumban látható „figyelmeztetés köve“ ahhoz a falhoz tartozott.
Az Ef 2:14-18-ban a megbékélésről szóló himnusz azzal az állítással zárul, hogy Krisztus által mind zsidóknak, mind pogányoknak van szabad útjuk „egy I.élekben az Atyához“ (Ef 2:18). A himnuszról a magyarázatra való átváltás (Ef 2:19-22), ami egyúttal az első személyről a második személyre való átváltás is, a test hasonlatát megváltoztatja az épület hasonlatára, amelyben a pogányok és zsidók együtt épülnek „az Isten hajlékává a I.élek által“ (Ef 2:22).

Válasz

Dale Moody
, A megbékélés szolgálata

A megbékélés szolgálata Isten ajándéka mindazoknak, akik elfogadták a megbékélést (2Kor 5:18-20). Ez a szolgálat magában foglalja Krisztus testének szenvedéseit. Krisztusnak „az ő hústestében“ vállalt szenvedései már megbékéltették az ő testében, az egyházban levőket, de testének tagjaiban még mindig vannak szenvedések. Isten Krisztus által adott megbékéltetése folyamatos: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával“ (2Kor 5:19). A Krisztus testében való részvétel is folyamatos, mert a részvétel a hitben való folyamatosságtől függ (Kol 1:23). Pál azt tartotta, hogy szenvednie kell testében, ahogy Krisztus is szenvedett testében, hogy betöltse, „ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház“ (Kol 1:24).
folyt..

Válasz

A szikla

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.
Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt.
Ahogy az ember elbizonytalanodott, a Sátán elhatározta, hogy színre lép és gondolatot ültet el az ember agyában, hogy "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg." Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ez a gondolat teljesen elbizonytalanította és elcsüggesztette őt.
-Miért töröd magad ezért? - kérdezte a Sátán. -Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz.
Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat.
-Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom, és keményen szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?
Az Úr könyörületesen válaszolt:
-Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erős és izmos, a hátad kigyúrt és barna, a kezeden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábad masszív és kemény lett. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor, barátom, elmozdítom a követ.
Sokszor, mikor Isten szavát halljuk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját eszünkkel próbáljuk megfejteni, mit is szeretne tőlünk. Pedig ilyenkor Isten csak engedelmességet akar és azt, hogy higgyünk Benne. Vagyis gyakorold a hitet, amely hegyeket mozdít el, de ne felejtsd, hogy Isten az, aki a hegyet elmozdítja.

Válasz