Somogyi Géza
TALÁN BÁNAT SOK JUTOTT...

Talán bánat sok jutott ki néked,
vérzik tán sok sebbõl a szíved,
hidd el, van minden sebedre balzsam,
hogyha hittel Jézushoz viszed.

Gondolj rá, hogy minden földi próba
annak hordja ékes bélyegét,
Aki minden szenvedést kipróbált,
odahagyva égi lakhelyét,

Egy kereszt sem oly nehéz, mint az volt,
melyet Jézus érted hordozott,
melyre Õt gonosz kezek szegezték,
e kereszt üdvösséget hozott.

Bízd hát magad Rá, el; nem hagy el,
akármi támad, gondot visel.
Eltörli bûnöd és megbocsát,
a mennyben ád majd koronát
angolból ford.: Somogyi Géza

Válasz

Te gondolkozzál bennem, Istenem!

Az anyag nyes és bűnös é gonosz,
s mégis, mily szépek a kristályaid,
és vizeid, amik szemünk előtt
válnak jéggé, felhővé, szivárvánnyá,
és érceid, amikből még soha
nem formálódott kard a föld alatt,
mert Te alakulsz bennü, Istenem!

A csúnya hernyó is, milyen művész,
mikor lepkévé álmodja magát
a bábban! És aprócska méheid
mily mérnökök, az államrendszerük
évezredekre szóló műremek,
s egy méh se rombolt eddig sejteket,
mert Te élsz, te alkotsz bennük, Isten!

Delejtű-szívű kis madaraid
Délafrikából hazaszállnak.
Napod, a nagy koponya, életet
sugároz ránk, nem zord elméletet.
S az üstökös is, e zord kozmikus
szegénylegény, szabályosan tekerg,
mert szent törvényed lappang mindenikben.

De mi, a mindenség legszomorúbb
fajzatja, mindent csak beszennyezünk...
A földben ércet leltünk, sok csodát,
s az aranyunkból Arany Borjú lett;
a vasból kard, nyíl, gyilkos penna, tőr;
repülőgépünk bomba-posta lett.
Az ember rossz, mert ember-agy vezérli.

A legnagyobb lett köztünk mindig az,
ki legtöbb embert ölt meg közülünk,
akár önzésből, akár a Közért...
Ó, Dzsingisz kán, te eszes sáska-ember,
Napóleon, glóriás hazafi,
a hullák hegycsúcsán trónoló, -
mondjátok meg, mi volt végcélotok??

Tudósaink végcélja: a Nihil.
Vegyészeink végcélja: a Halál.
Vezéreink végcélja: Pusztulás.
Új Napot hoznak: Napból vér csorog.
Új délibábot hoznak: vér csorog...
Az ember bús tragédiája az,
hogy az agyában önmaga lakik!

Vedd vissza vésztelt szabadságomat,
s Te gondolkozzál bennem, Istenem!
Legyek szabályos, mint kristályaid,
alkossak, gyűjtsek, mint a méheid,
legyek szivárvány, melynek harmat-lelkén
a hit kristálylik, mint jég a vízben,
s delejtűs fecskeszívvel Rád találjak!
Mécs László

Válasz

ÁTRAGYOG-E RAJTUNK?

Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színesruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,
s a kisfiúra édesanyja mellett.
Az nézi egyideig álmélkodva
a szép mozaik templomablakot,
a tizenkét sugárzó alakot.
Aztán kérdez, legrosszabkor talán.
Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’

Tart még az igehirdetés.
Édesanyja csak arra figyel.
S a kis kérdezőt súgva, hirtelen
egyetlen szóval csendesíti el:
,,Keresztyének!’’
S hangzik tovább a prédikáció,
szól az orgona, zeng az ének.

,,Gyerekek!’’ - vetődik fel hittanórán
néhány nap múlva váratlan a kérdés:
,,Milyen emberek a keresztyének?
Ki mondja meg nekem?’’
S a kis csapat nagy igyekezettel
töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik.
- Tanítója ilyen feleletet
egyhamar újra aligha kap. -
,,A keresztyének olyan emberek,
akiken átsüt a nap!’’

Milyen gyermeki, igaz felelet!
Lehet-e annál drágább feladat,
mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön
átsüssön-ragyogjon a Nap?!
Átragyogjon sötét világba,
és beragyogjon sötét szíveket!
Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés
tovatűnő évek alatt:
Átragyog-e, átsüt-e rajtad,
átragyog-e rajtam a Nap?!
Túrmezei Erzsébet

Válasz

LEHETETLEN
(Bódás János)

Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.

S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...

Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?

Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!

Vizen játhatsz, tüzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!

Válasz