Adj az elvártnál többet!„Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.” (Máté 5:42)

Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe” (Lukács 6:38). Figyeld meg, nem azt mondta: „Csak azoknak adjatok, akik viszonozni tudják.” John Bunyan, A zarándok útja szerzője mondta: „Nem éltél addig, amíg nem tettél valamit valakiért, aki sohasem tudja azt viszonozni neked.” Jézus korában egy római katonának joga volt arra kényszeríteni egy zsidó civilt, hogy egy mérföldön át cipelje a málháját.

Az első dolog, amit általában észreveszünk a bajban lévő embereken, az a problémájuk. De ha túl tudunk látni a problémán, akkor Isten segít meglátni a bennük rejlő lehetőséget. A Kentucky Derby-n a tömeg mindig elénekli a „My Old Kentucky Home” kezdetű dalt, de a legtöbben nem tudják, hogy azt Stephen Foster írta, aki állítólag az alkoholizmusába halt bele.

Amikor Isten azt mondta Mánóahnak, Sámson apjának, hogy fia fog születni, ő azt kérdezte: „Ha majd beteljesedik ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele?” Bölcs apa volt. Tudta, hogy ahhoz, hogy a fia betöltse rendeltetését, bizonyos szabályok szerint kell őt felnevelnie. A gyerekek sokkal inkább biztonságban érzik magukat és jobban fejlődnek, ha ismerik a határokat.

Háromszintű őszinteség„Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.” (Efezus 4:25)

Igazat mondani egyszerű dolognak tűnik, de háromszintű elkötelezettség kell hozzá.

1) Szóbeli. Ha rajtakapnak egy hazugságon, az aláássa mások beléd vetett bizalmát. Például ha egy férj vagy feleség tagadja, hogy felborította a családi költségvetést, vagy rejtegeti iszákosságát, előbb-utóbb elkerülhetetlenül bajba kerül.

Isten velem van!„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31)

Nem olyan egyszerű ez a kérdés: „Ki lehet ellenünk?” Hiszen könnyen válaszolhatjuk rá: betegségek, infláció, korrupció, kimerültség, sorscsapások és félelmek. Az igazi kérdés az, hogy áll-e ránk a kérdés első fele: „ha Isten velünk van…” Olvassuk el e szavakat lassan, mindegyik részére hangsúlyt téve.

1) Isten veled van. A szüleid talán elfeledkeztek rólad, a tanáraid talán nem foglalkoztak veled, a testvéreid talán szégyellnek, de csupán egy imányi távolságra van tőled a világmindenség teremtője: Isten!

Felépülés a válás után (3)„Reménység ellenére is reménykedve hitte…” (Róma 4:18)

Ma nézzük meg a válás utáni felépülés utolsó három szakaszát. Az ötödik szakasz az elfogadás. Igen, végül el fog jönni ez is! Néha előfordul, hogy az elfogadás szakaszban egyfajta bűntudatot érzel amiatt, hogy már nem vagy állandóan szomorú és depressziós. Mi történik? Felhagytál a küzdelemmel. A benned zajló háború elcsendesedett, kezded megtapasztalni a békességet.

Felépülés a válás után (2)„Kárpótollak azokért az évekért…” (Jóel 2:25)

Idő kell ahhoz, hogy egy válás után felépüljön az ember és megtanuljon újra élni, ezért kérlek, légy türelmes magaddal. Valószínűleg át fogsz menni a gyász felismert szakaszain:

1) Tagadás. Megpróbálod figyelmen kívül hagyni vagy kisebbíteni, ami történt, abban a reményben, hogy így eltűnik. Félsz konfrontálódni, nem vagy hajlandó szembenézni a dologgal. Nem kérsz szakértői segítséget, mert azt hiszed „végül minden elrendeződik”.

Felépülés a válás után (1)„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!” (Ézsaiás 43:18)

A válás az egyik legfájdalmasabb dolog, amit az emberi szív átélhet. Ha veled is megtörtént, akkor tudod, hogy ez így van. Ha nem, akkor légy hálás, és légy együtt érző azok felé, akiket tönkretett. Valaki, akiben megbíztál, összetörte a szívedet? Éjszakánként elborít a magány érzése? Tehetetlennek érzed magad, mintha meg lenne kötve a kezed? Felzaklat mindez, mert úgy tűnik, még a barátaid sem értenek meg?

Helyes motiváció„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23)

Két hibát szoktunk elkövetni imádságainkban.

1) Kudarcainkra összpontosítunk. Ezért kishitűen és félve imádkozunk (ld. 1János 3:21–22).

2) Nem vizsgáljuk meg az indítékainkat. A zsoltáros azt írta: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23–24).

A megtöretés jellemet teremt„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.” (Zsoltárok 51:19)

Ha engedjük, hogy életünk dolgait Isten irányítsa, ő képessé tesz arra, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket teljes mértékben kiaknázzuk. Ezt úgy éri el, hogy gyengéden letöri makacsságunkat azokon a területeken, melyeket még alá kell rendelnünk neki. Amikor ezek a területek összetörnek, Isten ereje elkezd szabadon áramlani bennünk, és a dolgok javulni kezdenek